Az igazi mézédes dinnye és az igazi gyerekkor. Nem ám vigyázva, hogy hova folyik és még ragadtunk is tőle, de ugyan kit érdekelt, ez volt a pláne benne és még, mert a gyerek úgy volt szép, ha maszatos volt. Ergo minél maszatosabb, annál szebb nemde? :) Valahogy ilyen mézédes dinnyét évek óta nem ettem. Nyár végére meg olyan feketék voltunk, mint a szurok, mert nem a gépet nyomtuk otthon, hanem kint játszottunk. Bármiből tudtunk játékot csinálni. Pl: kukoricacsuhéból... De jó volt nekünk a számháború, a fogócska, a sikázás, az ugróiskola és a bújócska is. Ezek közül egyik sem került semmibe, de pont tökéletesen lefáradtunk a nap végére és soha nem volt gond az alvás. Letettük a fejünket és már húztuk is a lóbőrt! Nyomj egy lájkot, ha emlékszel! :)