Amikor még nem volt ennyi tartósítószeres termék, amikor még a közértben az eladó tudott kedvesen mosolyogni, amikor még pontosan annyit kaptunk vissza amennyi járt, amikor még nem volt bankkártya és mindenféle pontgyűjtőkártya, amikor még fillérrel és forinttal fizettünk. Amikor még nem zavartuk össze szerencsétlen pénztárost, hogy ugyan vonja már le a pontgyűjtőről is a pontot meg fizetünk készpénzben is, de még megkeverjük egy kis Euróval ne adj isten némi centet is keverünk bele és a legjobb az ha még ráadásul 1,2,5 centes. De lehet, hogy még üveget is váltottunk vissza közben. Miért is? Nem kicseszésből, de lehet hogy ezeknek a fizető eszközöknek tömkelegéből tevődik össze mondjuk a kenyérre meg a tejre való, miközben a mögöttünk állót is az ideg kerülgeti, mert ő nem ehhez a réteghez tartozik. Alázat, szánalom miegymás. Ez már nem az az idő, hogy ja Rózsi néni férje csak 10 nap múlva kap fizetést és akkor hozzáírom a számlájához, de nem hagyom, hogy éhezzen, na és persze tisztán tudom, hogy Rózsi néni Józsi bácsija jön és pontosan mondjuk tizedikén rendezi is a cehhet. Nyomj egy lájkot, ha emlékszel még erre a világra!