Amikor még nem lehetett elképzelni egyetlen konyhát sem jószerivel piros színű konyhapad nélkül. Én imádtam és ugye mindent össze - vissza pakoltunk bele, de ameddig még nagyon kicsi voltam bújócskák alkalmával el is bújtam benne, na mondjuk ez sokáig nem tartott és mikor már egyszer ellőttem a poén, hogy na vajon hová bújhattam már nem volt ismeretlen a hely és egyből ott kerestek elsőnek. Ez még az a korszak volt, amikor önfeledten bújócskáztam a szülőkkel és ők is önfeledten lettek újra gyerekek velem együtt arra a pár órára időnként. Ilyen sarokpad jó hosszú évtizedeket szolgált ki és a mai napig vannak ismerőseim, akik esküsznek rá és még mindig van nekik a konyhában és ugye még nem is szakadt össze. Nyomj egy lájkot, ha emlékszel!