Amikor még közértbe jártunk vásárolni és nem a hipermarketekbe... Amikor még nem volt probléma, hogy vasárnap zárva vannak a boltok, hanem az volt a természetes. Amikor még volt időnk otthon kenyeret sütni vasárnaponként meg úgy általában is és a kemencében sült házi kenyérnél nincs is finomabb. Az sem volt gond, ha a szülő a kisgyerekét küldte a nyakába akasztott pénztárcával a közértbe, mert a közértes néni vagy bácsi nem vágta át a gyereket, hanem fillérről fillérre kiszámolta és vissza is adta a visszajárót. Mondjuk az még nem ilyen világ volt. Nagy kincs volt a becsület, aminek az értéke sajnos a mai világban veszendőnek látszik. Ebben az időben a kedvesség is általánosabb életérzés volt, mint az eladó mint pedig a vásárló felől... Pedig gondunk akkor is volt bőven csak másként álltunk hozzá, mert másként tanítottak... Nyomj egy lájkot, ha még emlékszel!