Amikor még érték volt megdolgozni a saját termesztésű gyümölcsért, zöldségért... Amikor még a legnagyobb kincs volt a saját készítésű befőtt, amikor még a családi házakban központi szerepet töltött be a spájz, ami legalább akkora volt, mint egy nagyobb szoba egy panelban. Amikor még nem az volt a sikk, hogy ja kérem én nem akarok otthon dolgozni a kertben, hát mi vagyok én földműves paraszt? Amikor még nem volt divat befüvesíteni a kertet, ahol maximum bográcsozás van a haverokkal véget nem érő ivászat keretében. Igen szerencsés, aki így nőtt fel, aki segíthetett a dédszülőknek, nagyszülőknek, aki továbbviheti azt az értéket, hogy milyen fontos a sajátunkért megdolgozni és, hogy mennyire más íze van egy házi készítésű meggybefőttnek többek között. Én így nőttem fel és áldom is őseim dolgos keze nyomát és kitartását. Mert ők én vagyok és ők soha nem halnak meg, bennem és a gyerekeimben, az ő gyerekeikben tovább élnek. Nyomj egy lájkot, ha Te is így nőttél fel!