Amikor még az asszonyok otthon gyúrták a tésztát, nem a boltban vették, mert a kézzel gyúrt és szívüket - lelküket is belegyúrt tésztánál nem is lehet venni finomabbat. Lebbencs tészta, nagy kocka, kis kocka, metélt tészta... stb.. Valahogy akkoriban az asszonyokba bele volt kódolva és nevelve is, hogy a házi készítésű ételeknél nincs finomabb. Én még a dédimtől tanultam a házi tészta gyúrását, készítését és finom és meg ugye meg sem közelíti a bolti, de valahogy az övé az más volt. A kis beteg ujjai, ízületesek voltak és mégis nekiállt és meg is csinálta. Nem duzzogott, hogy már megint ezt kell csinálni, hogy megint azt kell csinálni. Szeretettel készítette a családjának. Én még ezt tanultam és ezt hoztam... Milyen szerencse.. Ezeket az értékeket őrizni manapság nagy kincs és nagyon ritka. Ti még emlékeztek? Nyomj egy lájkot, ha igen!