Amikor még a szomszédba jártunk át tévézni és vittük a széket is magunkkal, mikor még az egész faluban csak két tévé volt. Szép fekete - fehér. Amiből még színes tévét is csináltunk egy kis színes celofán segítségével :) Amikor még a szomszédság olyan fogalom volt, mint a testvér. Mikor nem volt gond, ha elfogyott a cukor vagy a liszt, mert adtunk és kaptunk egymástól. Jó kis beszélgetések kerekedtek ki. Még hál istennek nem volt eltechnikásodva a világ, amikor még nem nyomkodta külön - külön mindenki a telefont és posztolgatta a selfieket és hogy jaj én itt jártam, meg ezt ettem és csak azért posztolja, hogy a másik megpukkadjon a sárga irigységtől. Amikor még mi gyerekek a híradót is tátott szájjal néztük, pedig aztán egyikünket sem érdekelt, de mégis micsoda program volt. Akár tizen - tizenöten összegyűltünk. Amikor még tudtunk örülni a kis dolgoknak, mert most utólag ugye rájövünk, hogy azok voltak a nagy dolgok... Nyomj egy lájkot, ha emlékszel...