Amikor még a kislányok is a nagypapa bicaján tanultak bicózni. Majd összecsináltuk magunkat az erőlködéstől, de azért is megmutattuk, nem lehetett lemaradni a nagyfater mögött :) Mezítlábasan tekertük és nem féltünk, hogy koszosak leszünk. Attól sem, hogy elesünk. Az hozzá tartozott az is a tanulás része volt. A kosszal és a kék - zöld foltokkal együtt. Törtük kezünket lábunkat. A balesetin már megismertek és röhögtek annyiszor mentünk gipszeltetni, de hát ebcsont beforr mondják... és azt is, hogy a szép emlék megmarad... Mindkettő igaz. :) Nyomj egy lájkot, ha Te is hajtottál így biciklit!