Amikor még a hokedli volt a kis asztal, mikor még jóval többet játszottunk kint, mikor nem óvtak minket mindenféle széltől, bajtól és baktériumtól és amikor még tényleg egészséges és vidám gyerekek voltunk. Amikor még nem számított, hogy mennyi kalória van mondjuk egy vajas - mézes kenyérben, mert úgyis lerohangáltuk. Mikor még a szülők élni is tudtak a gyerekektől, mert mindig feltaláltuk magunkat. Persze számít az is, hogy abban az időben sokkal kevesebb volt az egyke, mint a nagycsaládos. Most inkább fordítva van és ahhoz képes, ami akkor volt fordított és merőben másabb világot élünk. Valahogy a "kispadon" még az ételnek is jobb íze volt :) Nyomj egy lájkot, ha emlékszel! :)