Akkoriban nem volt se kerámialapos tűzhely, se fürdőszoba, aki lavórba fürdött az annak is nagyon örült. Nem volt benti komfortos wc sem, csak a kinti pottyantós, de mégis volt tiszta szoba és az egész vályogház csillogott - villogott. Amikor beléptem a dédi konyhájába melegség és szeretet fogadott. Igaz szegénység volt nem is akármilyen, de megosztottunk minden falatot. Annál finomabb héjában sült krumplit sosem ettem, mint amit a dédim készített. Suliba menet mindig bedobott egyet - egyet a kabátzsebeimbe, ami a kezemet is felmelegítette. Egyszerű és nagyszerű ételek készültek a sparheltban, szeretettel fűszerezve. A dédim sosem használt konyhai mérleget, mégis az összes pogácsa és kalács tökéletesre sikerült. Ha te is jártál ilyesmi konyhában, nyomj egy lájkot
