Ahogy ránézek a képre eszembe jut sovány kis dédimamám, aki hajlott háttal, ízületes ujjakkal is csinált nekünk derelyét vagy barátfülét vagy éppen ki hogy hívja. Mikor először láttam derelyevágót azt hittem, hogy valami jópofa kis játék. Ki is vittem az udvarra és el is dugtam. Aztán mikor dédike kérdezte, hogy nem tudok - e valamit a derelyevágójáról? Hát nem tudtam, mert azt sem tudtam, hogy az az :D De fél nap vívódás után szemlesütve bevallottam, hogy bizony valami tologatok fanyelű izét elcsentem játszani. Jót nevetett, aztán visszaadtam neki és megtanított derelyét készíteni :D