A zselés cukor, amit ma is a lehető legnagyobb mennyiségben fogyasztanék, igen így jó cukrosan a tetején, csak ropogjon a fogam alatt, ha lehetne kapni. Azért a mi gyerekkorunk igazi fogpróbáló gyerekkor volt. Akkor még nem az alma chips volt a menő és a sikk, ha a gyerek édességet akart enni. A szülők is vették az édességet szép számmal, de minket sem kellett félteni, mert ha meg próbáltak vigyázni ránk és gyümölcsöt adtak helyette, mi akkor is voltunk olyan rafináltak, hogy megszerezzük. Persze ez mellett a zselés szaloncukor volt a másik nagy kedvenc, amiből a fán sosem maradt. Akkor még kötöztünk és a fára pakoltuk a szaloncukrot nem a mai nagy divatosan a fa alá szép kis dobozkában. Mondjuk lényegét tekintve ez is tök mindegy, mert egy gyerek mindig gyerek marad és megeszi a fáról is meg alóla is. :D Na és Te szeretted a zselés cukrot? Ha igen nyomj egy lájkot!