A mese, amin eszméletlen jó volt felnőni. A két ellentétes és imádni valóan kedves vagy éppen imádni valóan rossz cicusok, de mindenképpen elkényeztetettek és irtó szemtelenek, extra lusták: Lukrécia és Szerénke és az utánozhatatlanul bravúros Frakk, a macskák réme gyermekkorom kedvenc meséje. A pofátlan macska: Lukrécia Károly bácsi helyét elbitorolja, aki ezt annyira nem viseli jól, hogy vizslát hoz a házhoz és innen indul kb. a bakterház :) A tipikus modell a kutya a férfi gazdihoz a cicák a női gazdihoz bújnak. Közben pedig kalamajka kalamajka hátán. Vicces volt és felszabadító mese. Különösképpen, hogy ugyanezt láttam a nagyszülőknél is csak jóval több macskával. Megszámlálhatatlanul sok vicces percet tudnak adni az állatok. Akár így rajzfilmben is! Nyomj egy lájkot, ha Te is szeretted! :)