A mese, ami még a jóra, a szépre és az igazra tanította a gyerekeket. Mi még úgy aludtunk el esténként, hogy a szüleink vagy éppen a nagyszüleink meséket meséltek. Igazi szép meséket. Még nem a számítógéptől búcsúztunk el esténként, hanem a szüleinktől. Amikor a tévé maci köpött egyet akkor irány volt a jó kis puha ágyikó, ami nem is volt olyan puha, mert akkor még az ágyak is másként készültek, a jó nehéz dunyha alá bebújtunk, amit még a dédikém készített, szintén általa készített párna volt a fejem alatt és olyan jó mélyeket aludtunk. Anyukám az esti mese után Lencsi lányt énekelt és mindig mérhetetlen nyugalommal aludtam el. Én büszke vagyok rá, hogy ilyen meséken nőttem fel. Nyomj egy lájkot, ha Te is!