A képre nézve az jut eszünkbe, hogy milyen szép is volt az az idő, amikor még a menza koszt is ehető volt. Nemcsak ehető, hanem kimondottan finom. Amikor méltán kértünk és kaptunk is repetát. Szerintem a mai gyerekek már a repeta szó fogalmát sem ismerik, mert hát valljuk be abból ami a menza reform által készül egy adagot sem igen lehet megenni, nemhogy repetázni. Nekem még van itthon ilyen tányérom, de már sajnos nem a nagymama utánozhatatlan húslevese van benne. Olyan gyöngyözően és olyan aranysárgán, ahogy senki más nem készíti. De mégis nekem ebből a tányérból a legfinomabb ma is húsleves. Nyomj egy lájkot, ha emlékszel!