A ház, ami rendes, az udvar, ami tiszta és a kép, ami hívogat múltidéző gyerekkorba. Ahol kakasszóra keltünk, ahol zümmögött a légy és nem zavart, ahol mikor az udvaron a nagyapám által készített asztalon ettük a jó melegben a finom görögdinnyét, ültünk a lócán, amit szintén ő a saját kezeivel készített. Betonbiztos volt, szépen megmunkált nem dőlt el az biztos, az asztalt is rogyásig lehetett pakolni minden földi jóval. Amikor még ha a méhecske is rászállt a dinnyétől édes számra akkor nem a nyúlcipőt vettem fel és nem hessegettem csak megvártam míg ő is jól lakik kicsit és tovább ettem nyugodtan. A muskátlikat ma is magam előtt látom, ahogy szeretettel visszatükrözték a gondos kezek munkáját. Nyomj egy lájkot, ha Neked is ismerősek ezek az emlékképek! :)