A bizonyos piros telefon, amire megérte várni. Van olyan, aki csak éveket, de volt aki évtizedet is. Furcsa belegondolni ebbe egy olyan világban, ahol még a családi asztalnál vasárnapi ebéd közben sem tiszteljük meg egymást és az ételt sem arra, hogy valóban jelen vagyunk, hanem a telefont nyomkodjuk, hogy más mit eszik, mit iszik, milyen buliban volt és kivel van éppen vagy kivel szakít éppen. A virtuális világ és annak átkai, merthogy vannak neki átkai. A piros telefon korában még másról beszéltünk, amikor inkább a személyes találkozok röpke megbeszélésére szorítkoztunk egy - egy beszélgetés alkalmával, vagy csak egy távol élő rokon hangját hallhattuk végre pár percre. Ez az az időszak volt, amikor még megbecsültünk egy pár perces beszélgetést is... Nyomj egy lájkot, ha emlékszel!