A Rák ha megfelelõ környezetben él, mûvelt, kultúrált ember lesz, kívülrõl fújja Vörösmarty verseit, megtanul angolul, el lehet beszélgetni vele a 'világ hét csodájáról' stb.-röviden: magasra képes feltornászni az IQ-ját. Ha azonban alacsony szellemiségü emberek veszik körül, akik nem támasztanak vele szemben követelményeket, elkényelmesedik. Akinek a víz jelü a születéspontja, mint a Ráknak, az bizonyos önbizalomhiányban szenved, mely gátolja képességei kibontakoztatásában, fejlõdésében. Mint a víznek, melynek nincs saját alakja, a Ráknak is szüksége van valamilyen edényre (eszmékre, magatartásmintákra, ösztönzésre), mellyel azonosulni tud, melynek alakját felveheti, mely segít neki formát ölteni. De nem mindegy, hogy az edény alunínium lavór, vagy ólomkristály palack...
A Rák mindig tartozni akar valakihez. Számára elképzelhetetlen, hogy hosszú ideig egyedül éljen. Az agglegény életformát biztosan nem a Rák férfiak találták ki, és a Rák nõk is nindent megtesznek azért, hogy ne maradjanak hajadonok.
Ha plyan partnerre talált, akinek a személyiségét erõsebbnek érzi a magáénál, akire -talán emiatt is- felnézhet, aki imponálni tud neki, azt elbûvölten követi, lesi minden kivánságát, sóhaját, szolgálatkészsége határtalan. A szerelemben érzelmes és gyengéd. A Rák nõ anyáskodik a férfi felett, a Rák férfi féltékenyen védelmezi a nõt. Mindent megtesz azért, akit szeret. Igyekszik harmóniát teremteni, megkisérli lecsendesíteni a hullámokat. Semmit sem tart elviselhetetlenebbnek, mint a szeretett lénnyel való veszekedést. Semmit sem lehet nála elérni, a véleménykülönbségek kiélezésével, erõszakoskodással, harccal. Bármennyire szerelmes, a háborúzás feszültségét nem bírja, inkább elmenekül. Ha partnere kellõen okos, akkor nem veszi komolyan hangulati változékonyságát, nem sértõdik meg szeszélyessége miatt, és nem haragszik rá hisztizéseiért, mely a Rák feminim alkata miatt nõkre és férfiakra egyaránt jellemzõ. Különösen fontos, hogy igazát elismerje -ha érdemesnek tartja rá- ne restelje megdicsérni, amit a Rák szégyenlõs mosollyal nyugtáz, de ezzel le lehet venni a lábáról.
A Rák az életét vegetálásnak tartja, ha senkinek nincsen rá szüksége és akkor pótcselekvésbe menekül (például: a nassolás, ivás...).
A lunáris hatás megmutatkozik az otthonához, családjához, szüleihez való viszonyban is. Azt tartják, hogy a Rák nem képes hivatal és vendéglõ között élni. Mint a rák állatnak kemény páncélja, a Rák embernek olyan szerves része, tartozéka a védelmet, biztonságot jelentõ otthona. Élete központi feladatának tekinti a saját lakás vagy ház megszerzését. Családcentrikus. Nem tartozik abba a fajtába, aki eltitkolja fizetésemelését vagy kevesebb nyereségrészesedést vall be otthon, hogy ne kelljen pénzt hazaadnia. Mindent amit kap, a családjának viszi, s annál büszkébb magára, minél többet tud nyujtani nekik.
Házias. Nem zárkózik el -nagyvonaluan legyintve, hogy ez az asszony dolga- a legkissebb háztartási problémák megbeszélésétõl sem. Asszonyának érdemes megcsillogtatnia konyhamûvészetét, mert a Rák férfiban jóétvágyu és hálás közönségre talál. Nagyanyáink véleménye szerint az ebbe a jegybe tartozó férfiakat lehet a 'hasuknál megfogni'.
A Rák anyai jegy, a szülõi házat is szimbolizálja. A Rákban ösztönösen él a nagy család eszméje, amit még a szûkös lakásviszonyok miatt sem akar feladni. Akkor érzi jól magát, ha az összes családtagját maga mellett tudhatja. (Ez persze lehetõvé teszi a feladatok megosztását is, hiszen a Rák kényelmes és nem akar belepusztulni a rengeteg háztartási munkába. A maga kardinális módján kialakítja az otthoni egészséges munkamegosztást. Mindenkinek jut feladat, melyet õ oszt ki. Hiszen otthonában õ az úr.)
A Rák mint szülõ:
Ha az idõs szülõkkel való együttlakás valamilyen oknál fogva mégsem oldható meg, akkor is élete folyamán mindvégig szoros kapcsolatban marad a szülõi házzal. Õ nem volna arra képes- mint oly sokan-, hogy megszervezze az "öregek" szocális otthonba krülését, s nem is az a fajta, aki újsághirdetésben keresne ápolónõt magára hagyott, súlyos beteg édesanyja mellé. Felnõtté válásakor a Rák életében szinte megfordul a gyermek-szülõ kapcsolat elõjele, s meglett emberré válva, immár õ veszi át a "szülõi feladatokat": apjáról, anyjáról úgy gondoskodik, mintha a gyermekei lennének. A lehetõ legtöbb idõt igyekszik fordítani a velük való törõdésre, s megnyugvással tölti el a tudat, hogy az Õ gondoskodása révén hosszabbodik meg az életük, vagy válnak jobbá körülményeik.
