A tanárok nagyon jól ismerik a diákokat, de ez a történet ennek a kijelentésnek egy egészen új értelmet ad. Ez a történet segít nekünk abban, hogy ne a külsőségek alapján ítéljünk meg valakit, vagy valamit.
Az alábbi történet nem igaz, de megtanít néhány dologra minket például azzal kapcsolatban, hogy milyen fontos hogy tisztelettel bánjunk egymással.
Jean Thompson tanár az iskola első napján találkozott új diákjaival, akikkel majd több évet fog együtt tölteni. Beszélgettek többek között arról is, hogyan forduljanak egymáshoz és arról, hogy az osztályban mindenki egyenlő.
[ad1]
Ez azonban lehetetlen volt. A harmadik sorban ült egy kisfiú, Teddy Stoddard. Jean tudta, hogy milyen a kisfiú, látta, hogy nem játszik a többiekkel a szünetben. A ruhái elnyűttek voltak és neki mindig is egy kicsit több figyelem kellett, mint a többieknek.
Mivel gyakran hamar mérges lett vagy durva volt osztálytársaival, sokan nem akartak vele játszani. Az első néhány hónapban figyelte, hogy nehézségei vannak a tanulással és azon gondolkodott, vajon hogyan segíthetne a kisfiúnak.
[ad2]
Mikor a tanár elolvasta kollégái értékelését az előző évekből, megdöbbent. A kolléga az 1. évben ezt írta róla: “Teddy egy nagyon melegszívű, boldog, érdeklődő gyerek. Mindig elvégzi feladatait és jó a kapcsolata osztálytársaival. Nagy öröm őt tanítani.”
A 2.-os tanárnő ezt írta: “Teddy nagyon jó tanuló. Osztálytársai szeretik őt, de bajban van, mert édesanyja halálos beteg és ez nagy teher a család számára.”
A 3.-os tanár így írt a kisfiúról: “Teddy számára továbbra is nehéz a tanulás, nehezen birkózik meg édesanyja halálával. Ő megteszi a tőle telhetőt, édesapja sajnos nem foglalkozik vele. Ha semmi nem változik, akkor ez negatívan fogja őt érinteni hosszú távon.”
A 4-es tanár írta az utolsó értékelést. “Teddy nagyon visszahúzódó, nem érdekli őt az iskola. Csak néhány barátja van, néha az iskolában alszik. Gyakran elkésik reggelente, nemsokára ez probléma lesz.”
[ad3]
Jean értette, mi a probléma, de mit tegyen?
Az iskolai év első fele eltelt, közeledett a karácsony. Jean sok tanulótól kapott gyönyörűen becsomagolt ajándékot. Csak Teddy ajándéka volt nem túl szépen becsomagolva barna papírba, valószínűleg valamilyen zacskó lehetett.
Jean kicsomagolta az összes ajándékot. Néhány gyerek nevetett, amikor kibontotta Teddyét. Egy műanyag karkötő volt és egy parfümös üveg, amiben alig volt parfüm. A tanárnő rászólt a gyerekekre, hogy ne nevessenek és megdicsérte Teddyt. Befújta a csuklóját a parfümmel, Teddy pedig azt mondta: “Most olyan az illata, mint az édesanyámé.”
Miután a gyerekek hazamentek, Jean legalább egy órán keresztül csak sírt. Attól a naptól fogva többet foglalkozott Teddyvel. Gondoskodott róla, motiválta őt. Minél többet foglalkozott vele, annál gyorsabban fejlődött a kisfiú.
Elérkeztek az iskolaév végéhez és Teddy sokat fejlődött, az osztály egyik legjobb tanulója lett.
Egy évvel később Jean egy levelet talált ajtaja előtt. Teddy írta a tanárnőnek. Azt írta, az összes általános iskolai tanár közül őt szerette a legjobban.
Hat évvel később ismét kapott egy levelet Teddytől. Azt írta, befejezte a középiskolát és még mindig Jean volt a kedvenc tanára.
Négy évvel később érkezett meg a következő levél. Ebben azt írta Teddy, hogy néha csökkent a motivációja, de nem hagyta abba a tanulást. Elvégezte az egyetemet és az egyik legjobb diák volt. De azt is kijelentette, hogy még mindig ő volt a kedvenc tanára.
Négy év telt el ezek után és Jean megint kapott egy levelet. Ebben Teddy leírta, hogy folytatta a kutatást. Megint kiemelte, hogy ő volt még mindig a kedvenc tanára. A levelet ezúttal így írta alá: Theodore F. Stoddard, orvos.
A levélsorozatnak nem volt vége. Nemsokára jött egy levél, melyben Teddy azt írta, találkozott egy lánnyal, akit elvesz feleségül. Leírta, hogy édesapja néhány évvel azelőtt meghalt. Megkérdezte a tanárnőt, szeretne-e az esküvőjén részt venni és oda ülni az asztalnál, ahová a vőlegény édesanyja szokott.
Jean nagyon örült a meghívásnak, természetesen elfogadta. Az esküvőn a műanyag karkötőt viselte és azt a parfümöt, amit Teddy édesanyja.
Soha nem lehet tudni, milyen hatása lesz viselkedésének más emberekre. Mindegy, mi történik, mindig tisztelettel bánjunk embertársainkkal, főleg a gyerekekkel mert ők okosabbak mint gondolnánk. - csodalatos.co