Kocogás közben talált rá egy férfi erre a kis csupasz madárra az úton, nagy szerencséje volt, hogy egy ilyen ember vette föl. Ha egy csupasz madárfióka kiesik a fészkéből, az a legtöbb esetben végzetesnek bizonyul, hiszen vagy egy arra járó macska kapja el, vagy egyszerűen kihűl, hiszen szülei nem tudják melegíteni.
Ennek a kis énekesmadárnak azonban szerencséje volt, hiszen egy olyan férfi találta meg kocogás közben, akinek testvére ráadásul még állatorvos is. Ő vette gondozásába a kis tollast, aki 36 napon keresztül dokumentálta a fióka fejlődését
Az első napon, mikor a testvére rátalált a madárkára, kiderült, hogy az éppen akkor bújhatott ki a tojásból. Megpróbálták megkeresni a fészket, de nem bukkantak rá, így hazavitték. Itt meg kell jegyezni, hogy ha valaki egy madárfiókát talál, akkor az első dolog, hogy meg kell találni a fészket, ahonnan kieshetett. Nem igaz az az állítás, hogy a szülők felismerik a fiókán az ember szagát és többé nem fogják etetni.
Ezután inkubátorba helyezték a szerencsés jószágot, majd következett az etetés, hiszen a kicsi madarak rengeteget esznek. Naponta 14 órás ügyelet volt, hiszen félóránként kukacokkal kellett tömni a csőröst.
A negyedik napon már szembetűnő fejlődést lehet észrevenni, megjelentek a szárnytollak, Még ilyen kicsin is hihetetlenül jól működnek az ösztönök, ugyanis a számára kialakított emberi fészekben is igyekezett annak széléig eljutni, hogy odapottyantson, így őrizve meg lakhelyének tisztaságát.
Az ötödik napra már „ülni” is tudott, kicsit a szemét is kinyitotta, és már kezdett egy madárhoz hasonlítani. A hetedik napon már csak a feje búbján maradt némi pehely, a többi helyen már mind vadiúj tollruhában díszeleg.
A kilencedik napon már nem volt szükség az optimális meleget biztosító inkubátorházra, hiszen a tollazata már melegen tartotta.
A tizedik napon már egy új lakhelyre is költöztették a kis védencet, faforgácsot is kapott, amelynek nagyon örül.
A tizenharmadik napon már nagyszerűen kapaszkodik a rúdon, az egyensúlyérzéke is javul, annak ellenére, hogy még nincsenek farktollai.
A tizenhetedik napon már frissen vágott faágakat kapott a kalitkájába, a huszonkettedik napon már a levegőre is kitették, természetesen kalitkástól, hogy szokja a napfényt, a széljárást.
A harmincharmadik napra már teljesen megérett az idő arra, hogy akár szabadon ereszthessék, de a gazdik még vártak három napot, hogy biztos legyen a dolog.
A harminchatodik napon már a kismadár szabadon jött-ment egy fán, majd fölreppenve többé már nem látták nevelőszülei.
forrás:
