A híg malterba belecuppan a fa , nincs tartása, nem emelkedik a falazat. Cementtel sűrítettem, s lényegesen kevesebb vízzel keverve már olyan masszát kaptam, ami megtartotta a fát.
Tulajdonképpen innentől kezdve már ment az építés, mint a karikacsapás.
A leglassúbb rész a fuga formázása. Eleinte kézzel, azután kanállal, végül mindkettővel egyszerre, de így is macerás.
Átadtam a lányomnak a stafétát, s innentől kezdve ő építette szinte az egész csarnokot, üvegberakásokkal, üvegablakokkal együtt.
Ezzel is bizonyítva, ez a technika nem kiván szakképesítést, csak pontosságot, fantáziát, kreativitást.
Tulajdonképpen a legfontosabb dolog, ami kell hozzá : a bátorság !!!!
Nézzük képekben :