Tóth András szerint cserépkályhát építeni csak lelkiismeretesen, alázattal és megfontoltan szabad. A kardosi mester úgy véli, a szakmának van jövője.
Amikor Tóth András csaknem fél évszázaddal ezelőtt ipari tanulóként a cserépkályha-készítés mesterfogásaival ismerkedett, Magyarországon még virágzott ez az iparág. A legtöbb cserépkályhát az 1960-as években a szarvasi vasipari szövetkezetben gyártották, nem véletlen tehát, hogy ő is ott kezdte a pályafutását.
- Úgy 8-10 éve ismét reneszánszát éli ez a mesterség. Ma azonban már nem az ipari üzemekben gyártott, egyforma cserépkályhák vannak divatban, hanem a beépített, egyedi, mutatós fűtőalkalmatosságok - mondja a 63 esztendős kardosi kályhakészítő.
Tóth András azokban az évtizedekben, amikor a cserépkályhák kimentek a divatból, váltásra kényszerült, lakatosként és hegesztőként dolgozott. Aztán a gázárak emelkedésével párhuzamosan a ’90-es évek végén újra előtérbe került ez a régi fűtési mód. Előbb másodállásban, majd 2004-től főállású vállalkozóként visszatért eredeti szakmájához.
Mint mondja, az igazi felfutás 2006—2009 között volt, ekkor nagyon sokan építtettek maguknak cserépkályhát. Az üzletekben pedig megjelentek a szebbnél szebb csempék, párkányok, különleges idomok.
- A jó cserépkályha titka a megfelelő kialakításban rejlik. Fontos, hogy jó hosszú, legalább 6-8 méteres, kanyargó füstjárat legyen benne. A tűztérben samottéglákat, feljebb, a tűztől távolabb égetett téglákat építünk be, kívül pedig az égetett kerámia csempék tartják a meleget - magyarázza. Aztán arra is választ ad, mi a különbség a mostanában nagyon divatossá vált kandallók és a cserépkályhák között.
- A kandalló hamar átmelegszik, de mivel rövid a füstjárata, hamar ki is hűl, rossz a hőtartó képessége. Aki tehát gyorsan szeretne nappali, esti meleget, annak javasolható a kandalló, de aki a lakás éjszakai fűtésére, a gáz kiváltására keres megoldást, annak a kiváló hőtartó képességgel rendelkező cserépkályhát ajánlom - mondja a mester. Hozzáteszi: saját, 100 négyzetméteres lakásukat is így fűtik, egy fűtési szezonban 50 mázsa fát használnak fel.
Aztán a fiók mélyéről előkerül egy vaskos album, benne az általa épített kályhák, kandallók, szabadtéri kemencék fotói.
- Ebben a szakmában az a legszebb pillanat, amikor az ember négy-öt napi kemény munkával megépít egy kályhát, megáll előtte, és gyönyörködik benne. Sziszifuszi munka ez, nem lehet összecsapni, a szakértelem mellett nyugalom, megfontoltság és lelkiismeretesség is kell hozzá - mondja Tóth András, aki nyugdíjas lévén, ma már alig-alig vállal megrendeléseket.
A szakmát viszont jó szívvel ajánlja a pályaválasztás előtt álló fiataloknak is, mert úgy gondolja, a cserépkályha-építésnek van jövője.
- Egy jól megépített kályha 10—15 évig hibátlanul működik, utána át kell építeni, mert kiégnek a samottéglák. Többször is átépíthető, így élettartama akár 50-60 év is lehet. Mint említettem, nyolc-tíz évvel ezelőtt rengeteg cserépkályha készült, azok lassan átépítésre szorulnak. Ez a munka már a jövő mestereire vár. Úgy gondolom, új kályhákat is egyre többen építtetnek, mert ez az egyik leggazdaságosabb fűtési mód – hangsúlyozta a kardosi mester.