Az ismerőseim kinevettek, amikor egy mindössze 350 négyzetméteres telket vásároltam, amin egy apró, szinte romos ház állt. Azt mondták, bolondság volt, hogy belevágtam. De én nem törődtem a véleményekkel, mert tudtam, mit akarok.
Szakmámból adódóan értek a kőműves és faipari munkákhoz, így biztos voltam benne, hogy saját kezemmel ki tudok hozni valami különlegeset ebből a kis házból. A célom egyszerű volt: egy apró, de otthonos, szeretettel teli házikót teremteni. Egy helyet, ahol a méret másodlagos, és a hangulat az, ami igazán számít.
Ahogy az első lépésektől haladtam előre, minden egyes részletet átgondoltam és szívből készítettem. A belső tér kialakításánál a praktikum és a melegség volt az elsődleges szempont. A helyiségek világosak, barátságosak lettek, és a természetes anyagokat helyeztem előtérbe. Fát, követ, és sok szeretetet használtam.
Ez lett az a ház, amelyik minden várakozást felülmúlt. Az ismerőseim most már nem nevetnek – inkább csodálják, amit kihoztam belőle.
"Kis ház, nagy szeretet" – mindig ez volt a mottóm, és úgy érzem, sikerült valóra váltanom ezt az álmot. Számomra ez a kis házikó a boldogságot jelenti. Az otthonomat. Mert nem az számít, hogy mekkora egy ház – hanem az, hogy milyen érzések töltik meg.
Kívülről egy mesebeli házra hasonlít, kényelmes bútorok, kiegészítők és a hűs medence teszi moderné…