A kos aszámára legfontosabb, hogy bebizonyíthassa: vezetésre termett, s hogy mindenütt, minden helyzetben meg tudja állni a helyét. A mindennapi harcban magáért a harcért, magáért a tevékenységért csinálja az egészet. Az élet különbözõ helyzeteiben láthatjuk, hogy amit el akar érni, aért óriási harcot folytat, de amikor elérte, már nem fontos számára. Megtartani nem tudja és nem is akarja.
A kos számára az élet a legizgalmasabb játék, de ha társasjátékot játszik, abban is ugyanúgy küzd, mintha élethalálharc lenne. Összegezve azt tapasztaljuk, hogy a Kos lénye gyermekien tiszta, semmi ravaszság, semmi szerepjátszás. Elve az, hogy gyõzzön az erõsebb. Egy eszméért, barátságért, egy nagy tettért képes akár az életét is feláldozni. Ellenségeivel szemben csak addig kíméletlen, míg a harc tart, de rögtön elfogadja a békejobbot, ha a másik megadja magát.
A Kos az élet elsõ állomása. Nincs még alkalom fölösleges szerepvállalásokra, a Kos nem elemez. A dolgokat olyanoknak látja, amilyenek, és nem hajlandó belemagyarázni, sem az ilyen magyarázatokat elfogadni. Minden jel több szinten is megnyilvánulhat. A Kos egyszerûbb, primitívebb szinten a garázda, a hetvenkedõ, az erõmûvész, a nagyhangú, a csibész, tehát általában azok az elemek, akik azzal a gondolattal élik a mindennapi életüket, hogy "ki, ha nem én"! Könnyen brutálissá válnak. Úgy kapaszkodnak fel a villamosra, hogy a másik embert közben lelökik, nem ismernek sem istent, sem embert. Még súlyosabb esetben gyilkosok, hentesek, hóhérok, akik számára a vér látványa nem okoz különösebb megrázkódtatást, akik számára egy gyilkosságot elkövetni annyi, mint kedélyesen olvasni egy újságot.
A megtisztult Kos-szemlélet a vértanú szemlélete, aki képes a közös célok érdekében az életét is feláldozni, aki képes volt a koncentációs táborban a folgolytársa helyett a gázkamrába gyalogolni. Ezt a szemléletet tükrözi Dugovics Titusz és a hozzá hasonlóak sokasága. Halált megvetõ bátorsággal kísérleti alanyként részt venni egy tudományos kutatásban, lemászni egy sziklán egy ottrekedt kiscicáért - hiszen a Kos nagy állatbarát- vagy felvállalni Jézus követését és meghjalni érte. Ebben a gondolatban már analógia van, mert Krisztus az, aki Isten bárányának nevezi magát, és véráldozatával lemossa az emberiség bûneit.
A Kos és szerepei:
A Kos, mint vezetõ: A Kos önmagát a legjobb vezetõnek tartja. A beosztottjai már nem annyira. Fáradhatatlan energiája, óriási munkabírása, a célfeladatok vagy rövid távú feladatok elvégzésére kiválóan alkalmas, de környezete nem mindig tud vele lépést tartani. A hosszan tartó feladatokba belefárad. Nincs kellõ koncepciója, ebbõl következik, hogy jobb, ha ezek kidolgozását másokra bízza. Ezek kivárására nincs türelmle. Ezért mindenkit sürget, és ezt a környezete nehezen tolerálja. Ellenkezni nem lehet vele, amit parancsba ad, azt végre kell hajtani
