Csak a húgom, Eszter barátnőm és a barátom, Tamás tudnak a dologról. Nekik sem tudom igazán elmondani: mit érzek most. Inkább leírom.
Megcsináltam a tesztet és örültem a kisbabának. Ez éppen hat hete volt. Tamás azt mondta, bárhogy döntök, mellettem áll, bár ő (még) nem szeretne babát. Azt gondoltam, fél a felelősségtől. Pár napig azt hittem, elmúlik és egyszer még majd együtt nevetünk azon: valaha saját külön bejáratú Nyúl Bélámnak hívtam. Azt is elhittem, kapcsolatunkat komolyan gondolja.
A babát most még nem szeretné, mondta, inkább egy év múlva. Saját cége van, lakása, autója. Egy év múlva mije lesz még? – kérdeztem magamban. Gyerekes kifogásnak véltem, nem vettem komolyan.
A második héten kezdtem komolyabban átgondolni Tomi aggályosságát.
Valami lelkiifurdalást kezdett érezni. Juditkám, kérsz valamit? Mit tehetek érted? Csak azt nem tette hozzá: „Ne haragudj rám azért, mert nem szeretlek, de olyan kényelmes, hogy főzöl nekem, kimosod a ruháimat és elszórakoztatsz esténként.” Legalábbis így gondolkodtam akkor Tamás felől. Ideges lettem, nem bírtam cigi nélkül. Láncban szívtam el az első dobozt. Eszternek ekkor tűnt fel, hogy elgyengültem.
[LAPOZAS]Volt már abortuszom 8 éve. Akkor huszonkettő voltam. Most harminc évesen a barátom azt szeretné, hogy megkockáztassam az örök gyerektelenséget?! Pszichológushoz fordultam, Tamás is jött velem. Miután a doktornő sem változtatta meg Tomi véleményét, egyre inkább úgy tűnt nekem: magamra maradnék a babával. Tamás udvariassága nem ismert határt, de ha a baba szóba került, csend ült volna a szobára, ha nem töltöm be egyoldalú veszekedésemmel.
A negyedik héten eldöntöttem: nem tarthatok meg egy olyan babát, aki élete első pár hetét cigifüstös kiabálások közepette töltötte. Végül együtt döntöttünk Tomival. Az elején ellentétes póluson voltunk, és én szépen lassan átvándoroltam az övére. A szerelmemért.
Remélem elmondhatom pár év múlva majdani gyerekünknek, hogy a miénk igazi szerelem. Mert tiszteletben tartjuk egymás szándékait, és megbocsátjuk, ha fájdalmat okoz a másik. Van az abortusznál is nagyobb fájdalom, ugye?