Józsi felvette az ingét, nadrágját és szó nélkül leült. Én csak néztem rá, és végül megtört. Ő bizony napközben le szokott heveredni, olvas, alszik, mert egy ideje csak félállásba dolgozik, mert úgy érzi 63 évesen megérdemli, hogy ne szakadjon bele a munkába.
Én ezen a ponton csak ámultam és nem értettem. Akkor tulajdonképpen hosszú ideje hazudik nekem a férjem, és rengeteg a szabadideje, mert így döntött. Vagyis a legfontosabb dolgot sem osztja meg velem, nem kéri ki a véleményemet?
Mivel közös kasszán nem voltunk sosem, a rezsire, kajára pedig adta rendesen a pénzt, eszembe se jutott, hogy egy másik, egy lusta élete is van a férjemnek.
Leültem és átgondoltam mindent. Ennyire távol még sosem éreztem magamtól a Józsit...Váljak el tőle 52 évesen és kezdjem el egyedül, keressem meg az igazi társamat, aki velem minden búját és örömét is megosztja? Vagy lehet, hogy én voltam túl munkamániás, önző és tulajdonképpen Józsinak van igaza, aki csak az élet szépségeit, a pihenést, a lazítást is élvezni akarja?