Sajnálatos módon az öregedés egy olyan folyamat, amit képtelenek vagyunk elkerülni. A legrosszabb, mikor párunkkal együtt öregszünk meg és egy nap el kell őt engedni. Évtizedekig tartó házasság után egy korszak lezárul, ami után semmi más nem marad hátra csak a gyász és a fájdalom. Ma elhoztunk nektek egy olyan történetet, ami az őszinte és mély szerelemet mutatja be.
“Ma szemtanúja lehettem egy gyönyörű szerelmi történetnek, ami egyáltalán nem olyan, mint amilyen a mostani fiatalok között van. Sőt nem is olyan, amilyen az ifjú párok között tombol. Ez a szerelem túltesz mindenen!
Egy olyan világban ahol az ígéretek már nem érnek semmit sem, nehéz elképzelni, hogy még mindig van olyan ember, aki betartja a fogadalmait.
Láttam egy megtört szívű és lelkű embert, aki egy koporsó mellett ült a halovány fényekben. Arca tele volt szomorúsággal, ahogy a felnyitott koporsó mellett szeretett feleségét nézte, akivel oly sok éven át kitartottak egymás mellett jóban és rosszban. A láda másik oldalán hatalmas virágcsokor állt, melyen “édesanya” és “feleség” feliratok álltak.
A férfi felállt, majd lassan megközelítette nejét és egy meleg csókot lehelt arcára, közben teste remegett a lelki fájdalomtól.
Szelíden és lágyan odasúgta neki – “Tudom, hogy nem hallasz engem, de szeretlek.” – és hatalmas könnyek potyogtak a szemeiből. Ezeket a szavakat nagy valószínűséggel rengetegszer elmondta szeretett nejének az évek során.
