👉 Temetkezési helyet keresett haldokló férjének... de amikor megszánt egy kolduló kislányt, és adott neki egy tábla csokit, a gyerek olyan dolgot mondott, amitől Valentina torka elszorult. 😲 És amikor a kislány tanácsára kamerát tett a kórterembe… olyat látott, amitől lefagyott a telefon a kezében! 😱😱😱 Valentina lassan lépkedett a temető fő sétányán. Rögtön érezni lehetett, hogy ez nem egy átlagos temető – inkább olyan volt, mint egy békés, aprócska városka. Gondozott ösvények, padok, díszes lámpák – minden makulátlan. Ekkor egy halk hang szólalt meg a háta mögött: — Néni, tudna nekem adni valamit enni? Valentina hátrafordult. Egy kis kócos lány állt ott, alig 11-12 éves lehetett. Koszos ruhában, mezítlábasan, de a tekintete őszinte volt. Nem lépett közelebb, mintha bármelyik pillanatban elszaladhatna. — Kicsim, sajnos nincs nálam semmi... Várj csak, mégis. Van egy csokim. — mondta, miközben matatott a táskájában. — Tényleg odaadja? — csillant fel a kislány szeme. — Persze hogy odaadom! Sőt, gyere csak el velem a kocsihoz, a boltban is voltam, van ott egy kis ennivaló. Különben is, úgy tűnik, ma nincs itt a gondnok. A kislány legyintett. — Ne is keresse, keddenként nincs szolgálatban. Holnap jön csak vissza. Ahogy együtt elindultak a parkoló felé, a kislány óvatosan kérdezte: — Maga kihez jött ide? Van itt valakije? — Még nincs… — mondta Valentina, és a hangja elcsuklott. — A férjem… Most a kórházban van. Nem sok ideje maradt. Ő nagyon szeretne itt nyugodni majd. Amikor odaértek az autóhoz, Valentina elővett egy szatyrot. — Tessék, válassz, amit csak szeretnél. A kislány halkan megszólalt: — Maradhatok egy kicsit, míg eszem? Nem viszek el semmit, úgyis elvennék tőlem otthon. Egy kis csend után, miközben majszolta az ételt, egyszer csak kimondta: — Tudom, miért betegszik meg a férje… és azt is tudom, hogyan lehetne megmenteni. Valentina megdermedt… amit ezután mondott, az örökre megváltoztatta az életét. És amit a kórtermi kamera rögzített… azt senki nem hitte volna el, ha nem látják a saját szemükkel! 😱 👉 A teljes történet – az első hozzászólásban a kép alatt! Görgess le!👇👇👇

A kocsiban Valentina kinyitotta a táskáját, elővett szendvicseket, gyümölcsöt. Kitti mohón evett.

– Te mit csinálsz itt, nénike?

– A férjem beteg. Azt szeretné, ha itt lenne eltemetve.

– Akkor ő fontos ember?

– Nem igazán. Orvos.

– Orvos? És beteg?

– Igen. Senki nem tudja, mi a baja.

Kitti megállt, elgondolkodott.

– Akkor biztosan „ráült a füst”.

– Tessék?

– A dédimama mondta. Ha valaki megbetegszik úgy, hogy nincs rá magyarázat, az a „füst”. Olyan, mint valami gonosz dolog, ami rátelepszik.

– Ez butaság.

– De a dédi szerint lehet látni is. Csak kell egy kamera.

Valentina elmosolyodott.

– Már rég nem hiszek a mesékben, Kitti.

De aznap este, otthon, mégis vett egy kis kamerát. Felszerelte Gábor szobájában, a tévé mellé. Titokban. Csak hogy megnyugodjon.

Másnap este, mikor újra bekapcsolta a kamerát a telefonján, valami egészen más várt rá. A képernyőn Gábor sétált fel-alá a szobában. A férfi, aki elvileg haldoklott, most épp egy fiatal nőhöz hajolt, és suttogott a fülébe.

– Holnap vége. A butuska Valika mindent rám írat, és mi indulunk Tenerifére!

– A cég is?

– Már megvan a vevő. Holnap reggel már repülünk is.

Valentina remegő kézzel kapcsolta ki a felvételt.

– Nem. Ez nem lehet…

Valentina másnap reggel remegő kézzel fogta meg a kilincset, mikor belépett a kórterembe. Gábor csukott szemmel feküdt, mozdulatlanul. A papírok, amiket az ügyvéd hozott, ott hevertek az éjjeliszekrényen.

Amint megérezte jelenlétét, Gábor kinyitotta a szemét és elmosolyodott.

– Jó reggelt, szerelmem… Hogy vagy?

– Köszönöm, jól. – Valentina arcán semmi sem tükröződött. – Elhoztam a papírokat.

– Tényleg? – Gábor felült. – Azt hittem, még gondolkodsz rajta.

– Nincs min gondolkodnom. – Valentina az ügyvéd felé bólintott. – Mutasd a helyet, hol írjam alá.

Az ügyvéd, egy kopaszodó, negyvenes férfi, sietve elővette a papírokat, és az asztalra terítette őket.

– Itt, itt és itt… – mutatta sorban.

Valentina egy pillanatra Gábor szemébe nézett. Az férfi elfordította a tekintetét.

– Aláírtam. Most te jössz. – mondta csendesen.

Gábor megragadta a tollat, és gyors mozdulatokkal aláfirkantotta a nevét.

– Kész. – felsóhajtott. – Köszönöm, Valika… tudtam, hogy számíthatok rád.

– Igen. Mert szeretlek. – mosolygott Valentina, majd az ügyvédhez fordult. – Kísérd ki, kérlek. Beszélnem kell még a férjemmel.

Ahogy az ajtó becsukódott mögöttük, Valentina odalépett Gáborhoz, és leült mellé az ágy szélére.

– Mondd csak… és most? Elrepültök? Te meg a kis Marina?

Gábor arca elsápadt, mintha kísértetet látna.

– Te… te tudsz róla?

– Mindenről. – biccentett Valentina. – Láttalak, hallottalak. A kamerát én tettem fel. Ugye milyen érdekes dolog a technika?

– De… de akkor miért… miért írtad alá?

– Hogy lásd, milyen ostoba tudsz lenni, Gábor. Te aláírtad a saját válóperes papírjaidat és a lemondást minden vagyonról. Mindenről. A céget már tegnap új tulajdonosra írtam: egy civil alapítványra, ami gyermekeket segít. Kitti nevében.

– Mit beszélsz?

– A kis Kitti. A kislány a temetőből. Tudod, ki ő?

– Nem…

– A jövőm. Az, amit te akartál elvenni tőlem, ő visszaadta. Szeretetet. Őszinteséget. Hitet.

Gábor lihegve nézett rá, de a testében már nem volt erő a dühre.

– Te… nem teheted ezt velem…

– Már megtettem. És tudod mit? Nincs is füst. Nincs semmiféle sötét erő, ami rád telepedett volna, Gábor. Csak a kapzsiságod, a hazugságaid, a kétszínűséged. Az ölt meg téged – önmagadban.

Gábor a párnára dőlt, elcsendesedett. Valentina felegyenesedett, megigazította a kabátját, és elindult kifelé.

A folyosón Kitti várt rá, új, meleg kabátban, amit Valentina előző este vásárolt neki.

– Elmegyünk most? – kérdezte félénken.

– Igen, kicsim. Most már hazamegyünk.

– A ti házatokba?

– A miénkbe.

Epilógus – egy évvel később

A nap melegen sütött a Hűvösvölgyi családi ház teraszán. Valentina a hintaágyban ült, mellette Kitti tanult olvasni. A kutya az udvaron rohangált, a fák árnyékot vetettek a friss virágokkal teli kertre.

– Valentina néni?

– Igen, kicsim?

– Te tényleg az anyukám lettél?

Valentina könnyezve bólintott.

– Nem csak lettem. Már régen az voltam. Csak te akkor még nem tudtad.

– Akkor jó. Mert én sem akarok másikat.