Bemutatkozás

MindenEgybenBlog

Mindenegyben blog , mint a nevében is utalunk rá, minden benne van, ami szem-szájnak ingere.
Kedves böngésző a napi fáradalmaktól meg tud nálunk pihenni, kikapcsolódni, feltöltődni.
Mindenegyben blog -ban sok érdekes és vicces képet találsz. Ha megnyerte a tetszésedet csatlakozz hozzánk.

Rólunk:
Mindenegyben blog indulási időpontja: 2012. március
Jelenleg két adminja van a blognak: egy fiú és egy lány.
Kellemes böngészést Mindenkinek!

Igaz történetek
Tegnap is mint minden nap a 30-as busszal mentem hazafele, amikor egy hatalmas kiáltásra figyeltünk fel a busz hátuljából - Amit ezután a sofőr tett az példaértékű lehet mindenki számára! Egy ország imádja Ezért a tettéért:
Mindenegyben Blog - 2018. április 27. (péntek), 15:55

Tegnap is mint minden nap a 30-as busszal mentem hazafele, amikor egy hatalmas kiáltásra figyeltünk fel a busz hátuljából - Amit ezután a sofőr tett az példaértékű lehet mindenki számára! Egy ország imádja Ezért a tettéért:

Hirdetés
Hirdetés
2018 ápr 27

Tegnap is mint minden nap a 30-as busszal mentem hazafele, amikor egy hatalmas kiáltásra figyeltünk fel a busz hátuljából - Amit ezután a sofőr tett az példaértékű lehet mindenki számára! Egy ország imádja Ezért a tettéért:

Hirdetés
[ ]

Megható történet terjed az interneten. A buszsofőr története az egész országot lenyűgözi. Olvassátok hát el tis is nagy örömmel! Tegnap is, mint mindig, buszra szálltam. Miután jegyet váltottam, feltettem a fejhallgatót. Azonban azon keresztül is hallottam azt a kiáltást, aminek hatására az összes utas a busz hátulsó fele irányába fordult. Egy terhes nő volt az, rá figyelt fel mindenki. A sofőr nem volt egy cseppet se meghökkenve, nyugodt hangon mondta be, hogy a következő megálló a kórház lesz, pedig a busznak nem is az az útvonala. Ezért megállította a járművet, és aki akart, leszállhatott. Mivel én nem siettem sehová, és gondolván, hogy hátha kell segíteni, maradtam. A buszsofőr eközben, ahogy csak tudott, száguldott a kórház irányába.

Aztán ahogy megérkeztünk a kórházhoz, kipattant a vezetőülésből, karjaiba fogta a terhes nőt és bevitte az épületbe. Amíg a sofőr ezt tette, a nő táskájában megtaláltam a mobiltelefonját, amin kikerestem a „férjem” nevű személyt és felhívtam. Elmondtam neki, hogy mi a helyzet, a felesége szül, melyik kórházba vittük és annak címét, majd gyorsan megragadtam a nő holmijait és utánuk futottam. Akkorra már az orvosok átvették a vajúdó nőt, és leltározták annak dolgait is. A sofőrrel azután megvártuk a férjet, akivel beszélgettünk egy kicsit. Rendes embernek tűnt. Az igazi szupersztár azonban a 30-as busz sofőrje! Az alábbi gombok segítségével oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!

Kapcsolódó cikkünk
Utolsó útjára menyasszonyi ruhába öltöztették a szerény vidéki lányt. Amit a búcsúszertartáson tett a róka, attól az egész falu lélegzete elakadt! Márta mindig is átlagos lánynak számított, sosem emelkedett ki különösebben a társai közül. A tanulásban és a játékokban egy szinten volt a többiekkel. Az álmai az idő múlásával változtak: óvodásként egy csodaszép babára vágyott, az alsó tagozatban egy olyan csinos ruhára, mint a barátnőjének volt, a középiskolában pedig egy daliás hercegről álmodozott, és egy igaz szerelemről. A kis Márti álmainak megvalósításában két ember játszott kulcsszerepet: szeretett nagyapja, Pista bácsi, és édesanyja, Olga. Ez a két ember volt számára a világ közepe, ők álltak hozzá a legközelebb. A nagyapát az egész megyében ismerték és tisztelték, mint egyenes, feddhetetlen hírű erdészt. Több évtizedes szolgálata alatt soha nem kötött alkut orvvadászokkal, ezért kivívta a megyei vezetők megbecsülését is. Az édesanyja fejőnőként dolgozott egy helyi gazdaságban, visszavonultan élt, és kerülte a kapcsolatot a falubeliekkel. Olga zárkózottsága már gyermekkorában kialakult – élete tele volt nehézségekkel és mások elutasító hozzáállásával, még jóval Márta születése előtt. Visszahúzódó, halk szavú gyermek volt, bár külső megjelenésére nem lehetett panasz – finom arcvonások, karcsú testalkat és hosszú haj jellemezte. Az emberek mégis sokszor csak a járásán csámcsogtak: Olga ugyanis születése óta sántított az egyik lábára. A középiskola után Olga a városba ment munkát keresni. Egy kis élelmiszerboltban kapott állást, ahol szerény fizetése épphogy elég volt a közös fürdős szoba bérlésére és egy visszafogott életre – még egy kis megtakarítása is maradt. Azt hitte, a városban senkit nem érdekel majd a sántikálása. Hat hónappal később megismerkedett Zolival, aki gyakran tért be a boltba. A csendesebb időszakokban hosszasan beszélgettek különféle témákról. Olgát vonzotta a fiú, de nem remélt semmit. Éppen ezért lepődött meg, amikor Zoli randira hívta. A kapcsolatuk gyorsan elmélyült, Olga boldognak érezte magát. Pár hónap múlva azonban egyre gyakrabban lett rosszul. Az orvos hamar kiderítette az okot: terhesség. Olga sokáig nem merte elmondani Zolinak, de amikor összeszedte a bátorságát, a fiú reakciója megrázó volt: – „Megőrültél? Gyereket akarsz tőlem? El tudod képzelni, hogy hogy mutatnék egy sánta nő mellett? Azt hiszed, megfogsz ezzel? Ha tényleg az enyém – szabadulj meg tőle.” A fiú becsapta az ajtót, és örökre eltűnt. Aznap éjjel Olga nem aludt – zokogott. De az abortuszhoz már késő volt. Az orvos is azt mondta: szülni kell. Olga dolgozott még egy darabig, amíg a főnök észre nem vette az állapotát. Akkor összepakolt, és hazaköltözött Pista bácsihoz. Hogy ne fogadta volna vissza az apja? Az a férfi, akinek a felesége a szüléskor halt meg, amikor az orvosok a kislány életét mentették – de a nő ízülete megsérült. Azóta is magát hibáztatta. Pista bácsi eldöntötte, hogy felneveli az unokáját, bármi történjék is. A falusiak persze suttogtak. – „Olga béna, aztán most meg gyerekkel jött vissza.” – „Miért ment a városba? Talán pénzt keresni műtétre?” Olga ilyenkor legszívesebben elfutott volna a világból. De hova ment volna, ha nem az apjához? A szülés után a helyi gazdaságban vállalt munkát fejőnőként, a gyerek felügyeletében pedig az apja segített. A kislány – Márta – gyorsan cseperedett. Nagypapája boldogan vitte magával az erdőbe, és tanította a természet szeretetére. Egy nap, amikor Márta középiskolás volt, furcsa, jajgató hangot hallottak a mocsár felől. – „Valaki bajban van” – mondta Pista bácsi. – „Gyerünk, gyorsan!” A mocsaras részen találtak egy apró rókakölyköt, aki egy tuskón kuporgott, reszketve. Az öreg gyorsan kiszabadította, Márta pedig a kabátjába csavarta. – „Rozsdásnak fogom hívni!” – jelentette ki. „Olyan, mint a rozsdás őszi falevél.” Így kezdődött a különös barátság kettejük közt. A róka Mártához nőtt – úgy viselkedett, mint egy kutya: ha a lány elment, nyüszített; ha hazatért, azonnal odafutott hozzá. És az idegenekkel szemben is védte – harciasan. De hogy hogyan lett Rozsdásból a hős, aki egy temetésen élve mentette meg Mártát, azt olvasd el a teljes történetben! Olvasd tovább a történetet az első hozzászólásban! 👇👇👇👇

Menyasszonyi ruhába öltöztették a szerény lányt az utolsó útjára – amit a búcsúztatón történt, attól...

Elolvasom a cikket
Hirdetés
Megosztás a Facebookon
Hirdetés
Hirdetés