Egyik olvasónk küldte el szerkesztőségünkbe történetét, amit most szeretnénk veletek is megosztani!
Tegnap délután történt Miskolcon, amikor is a nagymamától mentünk hazafele a mozgássérült, kerekesszékes kisfiammal Áronnal. A megállóba begurult a busz, majd a sofőr látva a helyzetet, kinyitotta az ajtót és odajött, hogy segítsen a felszállásban. Nagyon kedves, türelmes és segítőkész volt.
Miután felszálltunk a busz hátsó feléből egy nő szólt oda utastársának félhangosan, de jól hallhatóan:
– Miért nem kocsival hordja a nyomorék gyerekét, ahelyett, hogy feltartja itt a többi embert! – majd felállt és elhagyta a buszt.
Hozzáteszem, pillanatok alatt felszálltunk. Nem gondolom, hogy olyan sok időt raboltunk el a drága idejéből.
Szóval annak a „kedves” hölgynek üzenném, hogy sajnos nem minden ember teheti meg, hogy saját autója legyen. Nekünk is az lenne a legkönnyebb megoldás, hiszen akkor elkerülhetőek lennének az ilyen helyzetek és nem aláznának meg az Önhöz hasonló alacsony értelmi szinttel rendelkező emberek. Egyedül nevelem a gyermekemet és nagyon sok a kiadásunk. A gyógyszerek, a heti 3 alkalom a gyógytornásszal, olyan plusz havi kiadásokat jelent a számlák mellett, ami ellehetetleníti egy gépjármű vásárlását és fenntartását. Arra kérném, gondolja át legközelebb mit mond embertársáról, még mielőtt pálcát tör a feje felett!
Üdvözlettel: Varga Olga (egy izomdisztrófiás gyermek édesanyja)
Legyetek kedvesek osszátok meg, hátha eljut ahhoz a hölgyhöz és ezentúl kicsit más szemmel nézi majd a világot!
Az alábbi gombok segítségével oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!