Bemutatkozás

MindenEgybenBlog

Mindenegyben blog , mint a nevében is utalunk rá, minden benne van, ami szem-szájnak ingere.
Kedves böngésző a napi fáradalmaktól meg tud nálunk pihenni, kikapcsolódni, feltöltődni.
Mindenegyben blog -ban sok érdekes és vicces képet találsz. Ha megnyerte a tetszésedet csatlakozz hozzánk.

Rólunk:
Mindenegyben blog indulási időpontja: 2012. március
Jelenleg két adminja van a blognak: egy fiú és egy lány.
Kellemes böngészést Mindenkinek!

Igaz történetek
Tegnap egy édesanya szállt fel a buszra pár hónapos gyermekével a karjában! A buszon nem volt ülőhely, ám a sofőr nem volt hajlandó elindulni a busszal, helyette ÍGY szólt az utasokhoz: - Minden elismerésünk érte!
Mindenegyben Blog - 2024. május 02. (csütörtök), 12:17

Tegnap egy édesanya szállt fel a buszra pár hónapos gyermekével a karjában! A buszon nem volt ülőhely, ám a sofőr nem volt hajlandó elindulni a busszal, helyette ÍGY szólt az utasokhoz: - Minden elismerésünk érte!

Hirdetés
Hirdetés
2024 máj 02

Egy édesanya szállt fel a buszra pár hónapos gyermekével a karjában! A buszon nem volt ülőhely, ám a sofőr nem volt hajlandó elindulni a busszal, helyette ÍGY szólt az utasokhoz: – Minden elismerésünk érte!

Hirdetés
[ ]

Egy édesanya szállt fel a buszra pár hónapos gyermekével a karjában! A buszon nem volt ülőhely, ám a sofőr nem volt hajlandó elindulni a busszal, helyette ÍGY szólt az utasokhoz: – Minden elismerésünk érte!

Valljuk be, nem mindig van a buszvezetőkről jó véleményünk. A menetrendet csak közelítőleg tartják és mindenki járt már úgy, hogy pont az orra előtt csukták be az ajtót… Ám ez a buszvezető most nem mindennapi dolgot tett egyik utasáért!Tegnap írta meg ezt a kedves történetet az egyik portál, ami a többi ritka de kedves történethez hasonlóan, kicsit visszaadta az emberekbe vetett hitünket, ezért most mi is leközöljük.

A nem épp legjobb hírű járaton, a sokat látott 9-es busz kistestvérén a 99-es buszon esett meg, hogy egy édesanya szállt fel ölén alig pár hónapos csecsemőjével. A busz az egyik csúcsidő járata volt, így ülőhely már nem volt a megállóban felszállók részére, de mikor az édesanyának sem adta át senki a sajátját, a buszvezető elpattant. Várt még egy pillanatot, elindult de aztán hirtelen a fékre lépett és így szólt a mikrofonba:Akkor most addig nem megyünk sehová, amíg valaki a helyet át nem adja ennek a kismamának. Nekem kitelik a munkaidőmből – mondta a sofőr az utasok felé fordulva.Ezután még pár pillanatig senki nem mozdult meg, de végül valaki nyögve nyelősen átadta a helyét.Tényleg ilyen lenne a magyar ember? Felszólításra képes csak körültekintő lenni? Elég elszomorító, de a sofőrnek ezúton is minden tiszteletünk, le a kalappal! Legalább valaki verje belénk, ha udvariatlanok vagyunk!Ha tanulságosnak találod a cikket, kérlek oszd meg! 

Kapcsolódó cikkünk
Egy férfi összetört telefont talál az út szélén – amikor behelyezi a SIM-kártyát a saját készülékébe és felhívja a „Lánya” nevet, döbbenetes dolog derül ki! Bence számára ez a reggel semmiben sem különbözött a többitől. A harmincéves programozó épp a pékség felé tartott, hogy friss zsemlét vegyen édesanyjának. Ám ahogy a járdán sétált, valami szokatlanra lett figyelmes: egy régi, összetört telefon hevert a földön, mintha egy autó hajtott volna át rajta. Bence, aki mindig is imádott kütyükkel bíbelődni, kíváncsian felvette. „Talán meg tudom javítani” – gondolta, és egyszerűen a zsebébe süllyesztette a készüléket. Nem is sejtette, hogy ezzel a döntésével egy teljesen idegen ember sorsát változtatja meg örökre… Reggeli után elővette a telefont, és kíváncsiságból behelyezte a benne lévő SIM-kártyát a saját készülékébe. Egyetlen szám volt elmentve a névjegyek között: „Lánya”. Kíváncsiságtól vezérelve Bence megnyomta a hívás gombot. – Anya?! – szólalt meg egy vékonyka, izgatott hang a túloldalon. Bence szíve kihagyott egy ütemet. – Én… én nem vagyok az anyukád – mondta zavartan. – Ki vagy te? A vonal túlsó végén a kislány hangja hirtelen csalódottsággal telt meg. – Hol van anya? Bence megtorpant. – Nem tudom – vallotta be. – Egy összetört telefont találtam, és kipróbáltam a benne lévő SIM-kártyát. De te ki vagy? A kislány hangja remegett. – Júlia vagyok… Anya tegnap elment a boltba, de nem jött haza… Bence mellkasát jeges szorítás járta át. – És az apukád? A nagymamád? Valaki, akit felhívhatunk? A vonal másik végén csend lett, majd a kislány suttogva válaszolt: – Nincsen apukám… nincs nagymamám… Csak anyukám van. A férfi nagyot nyelt. – Júlia, tudod, hol laksz? – Függetlenség utca, hetes épület, tizennyolcas lakás. Bence szíve egyre gyorsabban vert. – Júlia, kérlek, mondd meg, jól vagy? Egyedül vagy otthon? A következő válasz úgy hasított belé, mintha jéghideg vízzel öntötték volna le: – Egyedül vagyok… és a lábaim nem működnek… nem tudok elmenni. Bence szeme elkerekedett. – Várj, hogy érted ezt? Miért nem működnek a lábaid? A kislány hangja alig volt hallható. – Kerekesszékes vagyok. De ha nincs senki, aki segítsen, nem tudok elmozdulni… és félek. Bence minden kétsége egy csapásra elszállt. Most már nem csak egy rejtélyes telefon volt a kezében – hanem egy magára hagyott, mozgáskorlátozott kislány sorsa. – Júlia, figyelj rám! A nevem Bence, és azonnal megyek érted! Mindjárt ott leszek, rendben? – Rendben… – jött a gyenge válasz. Bence azonnal cselekedett. Amikor megérkezett a megadott címre, az ajtó résnyire nyílt, és egy törékeny, fáradt szemű kislány nézett fel rá egy kerekesszékből. Arcán könnyek csillogtak. – Meg fogod találni anyát? – kérdezte remegő hangon. Bence tudta, hogy most már nincs visszaút. Ami ezután következett, az mindent megváltoztatott… ⬇️ 👇🏼👇A teljes történet megrázó fordulatokat tartogat, amit az olvasók a kommentekben találhatnak meg.

Egy férfi összetört telefont talál az út szélén – amikor behelyezi a SIM-kártyát a saját készülékébe és felhívja a...

Elolvasom a cikket
Hirdetés
Megosztás a Facebookon
Hirdetés
Hirdetés