Azt mondta egyedül él, a felesége 4 évvel ezelőtt elhunyt, a fia Németországban él, a lánya pedig 200 km-re vidéken, úgyhogy igazándiból nem nagyon van kit értesíteni. Azt mondta, ha segítenek hazakísérni, akkor azt megköszönné, majd otthon lepihen egy kicsit és utána már jobb lesz. Természetesen a férjem és a másik úriember (aki mint aztán kiderült Gábor), hazakísérték! A legszörnyűbb az egészben az volt, hogy amíg az idős férfi a földön feküdt, senki meg nem állt és kérdezte meg, hogy mi a baja! Azt hitték a mellette elsétálók, hogy részeg! Hallotta is a bácsi, ahogy megjegyzést tesznek rá! Micsoda egy eltorzult világ ez? Abszolút nem figyelünk már oda a másikra, ha látunk egy földön fekvő embert, akkor az egyből részeg......fel sem merül az emberekben, hogy talán segítségre lehet szüksége! Elszomorító, hogy idáig jutottunk.... Kérek oszd meg ezt a cikket, hogy minél több emberhez eljuthasson ez a történet! Köszönettel: Ági
Igaz történetek
Mindenegyben Blog - 2022. május 16. (hétfő), 17:46
Tegnap az erkélyen teregetve, egy idős bácsit pillantottam meg a járdán, aki a földön feküdt mozdulatlanul! Döbbenet ami ezután történt a szemem láttára! Milyen világban élünk? (2. oldal)
Hirdetés
Hirdetés
2022
máj
16
Kapcsolódó cikkünk
„Az anyósom hűtőszekrényt hozott a születésnapomra... majd kiderült, hogy nekem kell kifizetnem az egészet – rossz emberrel próbált játszani!”
A születésnapomon Ilona, az anyósom – aki sosem kedvelt igazán – megjelent a házunk ajtajában, önelégült vigyorral és egy óriási dobozzal.
És mit rejtett a doboz?
Egy csillogó, rozsdamentes acél hűtő – pont olyan, amilyenről mindig is csak álmodtam.
„Úristen, Ilona,” tátottam a számat. „Nem is tudom, mit mondjak!”
Ő csak sütkérezett a döbbenetemben. „Úgy gondoltam, megérdemelsz végre valami elegánsat. Tekintsd a családba való igazi befogadásom jelének.”
Egy pillanatra elhittem, hogy talán, csak talán, végre tényleg tett valami kedveset.
Aztán előhúzott egy borítékot.
„Jaj, majdnem elfelejtettem! Csak ezt írd alá, jó?”
Felvontam a szemöldököm. „Mit kellene aláírnom?”
„A részletfizetési szerződést,” mondta könnyedén legyintve. „Én már kifizettem az előleget – ötezer forintot – a többi csak havi kilencvenezer, egy évig. Igazán jó üzlet, nem?”
Mintha gyomorszájon vágtak volna. Ilona nem ajándékot hozott – hanem egy több százezres számlát, amit rám akart sózni.
És ami a legszebb? Tökéletesen tudta, hogy anyukám kórházi számlái miatt teljesen kiürítettük a megtakarításainkat.
Mosolyogtam. Kényszeredetten. De már akkor tudtam, mit fogok tenni.
„Ilona, teljesen igazad van. Imádom. De mielőtt bármit is aláírnék, hadd tegyek én is csak egy apró dolgot érted…” ⬇️
😲😲😲 Folytatás az első kommentben 👇👇👇👇
Az anyósom „megajándékozott” egy hűtőszekrénnyel, majd rám akarta terhelni a teljes árat – rossz emberrel...
Hirdetés
f Megosztás a Facebookon
Hirdetés
Mindenegyben Blog
Kedveld Te is!