Bemutatkozás

MindenEgybenBlog

Mindenegyben blog , mint a nevében is utalunk rá, minden benne van, ami szem-szájnak ingere.
Kedves böngésző a napi fáradalmaktól meg tud nálunk pihenni, kikapcsolódni, feltöltődni.
Mindenegyben blog -ban sok érdekes és vicces képet találsz. Ha megnyerte a tetszésedet csatlakozz hozzánk.

Rólunk:
Mindenegyben blog indulási időpontja: 2012. március
Jelenleg két adminja van a blognak: egy fiú és egy lány.
Kellemes böngészést Mindenkinek!

Igaz történetek
Tegnap a fiammal voltam bevásárolni, aki mentősként dolgozik. Amikor meglátta a kasszás így szólt:
Mindenegyben Blog - 2018. május 13. (vasárnap), 07:50

Tegnap a fiammal voltam bevásárolni, aki mentősként dolgozik. Amikor meglátta a kasszás így szólt: "JAJ AZOKAT UTÁLOM! AZOK PARASZTOK!" - A fiam erre csak ennyit felelt:

Hirdetés
Hirdetés
2018 máj 13

Tegnap a fiammal voltam bevásárolni, aki mentősként dolgozik. Amikor meglátta a kasszás így szólt: "JAJ AZOKAT UTÁLOM! AZOK PARASZTOK!" - A fiam erre csak ennyit felelt: Tudnotok kell,hogy a történet írásakor háborog a lelkem,sőt felfordult a gyomrom,milyen emberek között élünk!!! Vásárolni voltunk Peti fiammal a házunkhoz közel eső élelmiszer áruházban (szándékosan nem írom az üzletlánc nevét), mikor a pénztárnál valahogy szóba került Peti munkája a kasszás hölggyel. Tudni kell, hogy nem szeretek nála fizetni, mert szinte személyes sértésnek veszi, hogy vagyunk mi, vevők. Nyugdíj mellett dolgozik a boltban, de van egy stílusa. Sosem voltam vele udvariatlan, mindig eltűrtem amiket kaptam tőle az elmúlt hónapokban. Olyan ember, aki kioszt mindenkit. A legrosszabb fajta.

Hirdetés
A fiam épp egy éjszakai 12 órás szolgálata előtt jött vásárolni velem. Állunk a pénztárnál, a hölgy csipogja le a termékeket, Peti pakol, én igyekszem mosolyogni rá, mikor egyszer csak így szólt hozzánk: Kasszás hölgy: "És mit dolgozik a fiatalember, hogy ennyire siet?" Én: (Büszkén) "Mentős'"Kasszás: "Jaj, azokat utálom! Azok parasztok!"Erre Peti is beleszólt, megkérdezve udvariasan, hogy miért is?Kasszás: " Mert most olvastam, hogy nem értek ki egy kisgyerekhez valahol vidéken és a gyerek meghalt" Én köpni-nyelni nem tudtam hirtelen, de Peti azonnal átlátva a dolgokat így felelt: "Persze, mert mikor megkapjuk a központtól a riasztást még iszunk egy kávét, útközben beugrunk kék lámpával, szirénával a legközelebbi Mekibe, megvacsorázunk, csak aztán megyünk a címre" Szánalmas volt az egész helyzet.
Sajnos sokan látják így, pedig a mentős megy. Ezerrel, mint Peti, hogy segíthessen. Ahogy a riasztást megkapják, már indulnak is. Mindegy, hogy kihez. Legyen az teljesen normális család, vagy az úton fekvő részeg. Ők mennek. 100.000 Ft-ért. Napi 12 órát. Én meg, mint jó anyuka mosom a ruháját, az egyenruháját. Itthon. Amit teleköpött, hányt, vérzett valaki. De büszke vagyok rá. Tán nem köpködni, meg utálkozni kéne, hanem megfizetni a mentősöket, rendes autókat adni alájuk és akkor tán odaérnének bárhova. Ők a lelküket teszik ki érted.  Becsüld meg őket, egyszer szükséged lehet rájuk!" Szerinted is fontos az üzenet? Akkor oszd meg, hogy minél több ember láthassa! Az alábbi gombok segítségével oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!
Kapcsolódó cikkünk
A rendőr talált egy kiscicát – de amikor megnézte a biztonsági kamerák felvételét, eltűnt a mosolya Nagy Zoltán törzszászlós egyáltalán nem számított semmi különösre azon a reggelen. Egy újabb csendes nap a városi rendőrkapitányságon. Kávé, jelentések, rutinszerű bejárás, aztán talán néhány parkolási bírság. Klasszikus szerda. Épp a termoszbögréjét szorongatta, amikor meghallotta. Valami halk nesz. Egy hang. Ablakhoz lépett, hunyorogva figyelte az udvar mögötti sikátort. És akkor újra meghallotta: egy halk, nyöszörgő, elcsukló nyávogás. Fájdalmas, kétségbeesett. Zoltán letette a bögrét, felkapta a kabátját, és kisietett az ajtón. Ahogy kilépett a hátsó ajtón, a sikátor nyirkos kövén egy elázott kartondobozt látott. A doboz közepén pedig – egy aprócska, remegő kiscica. Csapzott volt, nedves, alig pár napos. A szeme csak félig volt nyitva, a teste meg-megrándult, ahogy próbált mozogni. Zoltán letérdelt. – Hát te meg honnan jöttél, kis harcos? – suttogta, majd finoman a kabátjába bugyolálta az apróságot. Visszament az őrsre, ahol kollégája, Misi, döbbenten nézte őt. – Te meg mi a fenét cipelgetsz? – Egy kis életet – mondta Zoltán határozottan. – Egy csuromvizes kiscicát. Valaki előszedett egy régi cumisüveget a teakonyha fiókjából, és tejjel töltötte meg. Zoltán pedig egy székbe roskadva etetni kezdte az apró cicát. A kis lény olyan mohón szopott, mintha tudta volna, hogy minden csepp számít. Zoltán akaratlanul is elmosolyodott. – Ki tudna ilyet tenni egy ilyen kis ártatlan teremtéssel? – kérdezte inkább magától, mint másoktól. Aztán... valami átvillant az agyán. Felugrott. – Ákos! – kiáltott a diszpécser felé. – Nézd már meg a tegnap esti biztonsági kamerás felvételeket, a hátsó sikátorról! Mondjuk úgy éjféltől hajnalig. Ákos bólintott, kattintott párat, és pár perc múlva már együtt bámulták a monitort. Zoltán figyelte, ahogy a felvételek pörögtek. Üres sikátor, néhány kóbor galamb, semmi különös... Aztán... egy alak tűnt fel. Egy idős asszony. Térdig érő kabátban, fején kendő, kezében a kartondoboz. Óvatosan tette le a földre, lehajolt, megsimogatta a doboz tartalmát, és egy pillanatra mozdulatlanul állt ott. Aztán sarkon fordult, és lassan elindult. Zoltán arca megváltozott. A mosoly lehervadt róla. Nem volt ez a nő közömbös vagy kegyetlen. Nem egyszerűen csak letette a cicát – búcsúzott tőle. – Ez... nem hagyott el semmit – mondta halkan. – Ő csak... nem látott más kiutat. Újra visszatekerte a felvételt, és figyelmesen megnézte az idős asszony arcát. – Ismerős valahonnan... – motyogta. – De honnan? Megfogta a kabátját, a kabát alá erősítette a kiscicát egy kendővel, hogy közel tartsa magához, majd kilépett az épületből. A folytatást a fotó alatti első hozzászólásban olvasd el 👇👇

Zoltán hadnagy nem számított rá, hogy aznap reggel bármi szokatlannal találkozik. Csak egy újabb...

Elolvasom a cikket
Hirdetés
Megosztás a Facebookon
Hirdetés
Hirdetés