Tegnap a családommal ellátogattunk a Budapest határában lévő, nemrég indított Lupa strandra…még most sem hiszem el, ami ott velünk történt… (1. oldal)

Tegnapi nap családommal ellátogattunk a Budapest határában lévő, tavaly indított Lupa strandra, hogy a víz partján kellemesen eltöltsünk egy napot. Megérkeztünk, letelepedtünk egy kényelmes ágyra amit bérelni lehet. Fürdőzgettem a testvéreimmel, majd apukám is bejött velem a sekélyebb vízbe, hogy dobálgassuk a labdát. Egy rosszabbul sikeredett dobásomnál apukám nyakig a vízbe merült, és ekkor realizálta, hogy az okostelefonja bizony a zsebében maradt. Futott ki, kirázogattuk a vizet belőle, próbáltuk életre kelteni, de hiába. Azonban egy ennél sokkalta komolyabb szituációkban is gyakran emlegetet közhelyt felidézve azt mondtuk: “Az élet megy tovább” és folytattuk a strandolást.

Természetesen öcsém ugratta apámat, hogy milyen bugyután cselekedett, de ezt leszámítva úgy tettünk, mintha mi se történt volna. Így töltöttük el a strandolás nagy részét. De a java még hátra volt. Ahogyan a nap egyre nyugattabra haldt úgy éreztük itt az idő hazamenni. Mivel éppen nővéremmel röplabdáztam, gondoltam átöltözés előtt még mártózok egyet. Lévén hogy sok éve szemüveges vagyok, néha észre sem veszem, hogy rajtam van a pápaszemem. Most is így történt, szemüvegestül ugrottam fejest a tó vizébe, és az említett eszköz ezt zokon véve le is csusszant az orromról, majd alámerült. Azonnal rohantam ki egy úszószemüvegért, csak meglesz az iszapban valahol a szemcsi.