MindenegybenBlog

Mindenkit ismerek ebben a faluban, nagyon sok emberrel kimondottan jó viszonyban vagyok. Sajnos a feleségemet egy munkahelyi balesetben elvesztettem, így most egyedülálló apaként nevelem két gyermekemet, szinte egyik napról a másikra. A cég fizetett nekünk kártérítést, amiből tudtunk venni egy kis vályog házat.

A kártérítés csak a feleségem cégének a jóindulatából lett kifizetve, mert sajnos a saját hibájából következett be a tragédia. Én egy büszke ember vagyok, nem szoktam elfogadni segítséget senkitől.

Amink van, azt mind én teremtettem meg a gyerekeim számára. Van, hogy nem úgy jönnek össze a dolgok, olyankor inkább nem eszek, de nekik mindig mindenük megvan amire éppen szükségük lehet. Tegnap reggel nagy meglepetésemre egy hatalmas zsák volt a kerítésünkre felakasztva.

Azt hittem először, hogy valaki a szemetét akasztotta fel. Miután levettem belenéztem és legnagyobb megdöbbenésemre a zsák tele volt mindenféle gyerek holmival. Volt abban pólóktól kezdve a rövid nadrágokon át, a téli ruhákon keresztül a cipőkig, szandálokig. Sőt még kisebb játékok és plüssök is akadtak köztük.

Mint mondtam büszke ember vagyok, de abban a pillanatban nem szégyelltem magam elsírni. Hihetetlen, hogy léteznek még ilyen emberek, akik ennyire emberségesek, és empatikusak.