Az orvosok sem értik, hogy itt valójában mi történhetett.Abby Furco 4 éves volt, amikor felfedezték, leukémiás. Az orvosok nem áltatták szüleit, megmondták nekik, nincs okuk reménykedni, a túlélés esélye mindössze 20 százalék. A szülőket lesújtotta a hír.
Az elkövetkező 6 évben Abby bátran küzdött a betegséggel, számtalan kezelésen esett át: kemoterápián, sugárkezelésen, még csontvelő átültetése is volt. – Végig szeretettel vettük körbe, mert tudtuk, hogy bármikor elveszíthetjük őt – mondja Abby édesanyja, Patty. – Voltak pillanatok, amikor nagyon rezgett a léc: sok fertőzést kapott, ami könnyen az életébe kerülhetett volna. Mi semmiben nem tudtunk neki segíteni, csak néztük, ahogy küzd az életéért.
2013 telén úgy tűnt, Abby a nehezén már túl van. Újra járhatott iskolába, focizhatott, beállhatott a cserkészekhez – egyszóval élhette az életét, mint bármelyik másik gyerek.
De a következő évben a rák visszatért, és ezúttal még súlyosabb volt a baj. – Teljesen mozgásképtelenné vált, minden mozdulat fájdalmas volt, beszélni is alig tudott – folytatja Patty. Bár Abby újabb csontvelő transzplantáción esett át, a szervezete nem fogadta el az új csontvelőt, és betegebb lett, mint valaha. A veséje kezdett összeomlani. Amikor Abby már csak egy órát volt magánál naponta, szülei felkészültek a legrosszabbra. Az orvosok is azt tanácsolták, búcsúzzanak el szeretett lányuktól. Abby testvéreit felkészítették arra, ami elkerülhetetlen, a nagyszülők is elmentek még utoljára meglátogatni az unokájukat. Abby szülei nehéz szívvel elkezdték szervezni a gyermekük temetését: kiválasztották a megfelelő koporsót, és a zenét is.
