Csak úgy eszembe jutott, nagy önsajnálat közepette.........
Fel hivott egy úr, hogy ellepték a méhek, tűzfalból repkednek ki, be!Vidéken laknak, tőllem 6 óra autóval.....
Ilyenkor telefonban megbeszélem a tulajjal a részleteket, mennyibe fog kerülni a munkám, stb.Itt is igy történtt, a családot nem ismertem.
A megbeszéltek szerint megérkeztem a családhoz.Egy kis tanyán laktak, mély szegénységben, négy kb óvodás gyerek, apa, anya.Apuka fogadott, megmutatta hol talállhatók a méhek, tűzfalon volt egy körömnyi rés, amin közlekedtek a méhek.Kipakoltam a kocsiból, és elkezdtem ki bőviteni eszt a rést.Két gyerek volt othon, a tesók anyával valahol....A két kicsi, le ültt tőllem távol egy egy kis sámlira, és nézték mit csinálok.Vésés közben a méhek tódultak ki a falból, a gyerekek tátott szájjal figyeltek, nem láttak még ilyent.Ahogy egyre nagyobb lett a juk, megjelentek a mézzel kitömött lépsorok.Lépek viaszból készülnek, igy sérülékenyek!Ilyenkor vésés bontás következtében sérülnek.Itt is igy történtt, elkezdett folyni a méz, végig a falon.Egy ilyen akciónál kb 20-25 kg lépes méz van a falban, ami fogyasztásra nem alkalmas, mivel tele megy téglaporral, kosszal piszokkal.Azért egy fél tenyérnyit sikerültt megmenteni, és odaadni a két kis ( segédemnek )Félbe vágtam, majd odaadtam nekik hogy egyék meg.
A kisebbik kislány rámnézett, kis kezébe fokta a lépet, majd igy szólt:Tibi bácsi, most nem esszük meg, estére haza jön Lilike, és Marcika, majd vacsora után elosszuk és megesszük.Nem ettünk még ilyent soha.
Hát erre köpni nyelni nem tudtam, megsimogattam a fejét, és bevallom férfiasan elszorult a szivem.Kicsi gyerek szájából ilyent hallani, hát.....
A munkát befejeztem, méheket befoktam, kitakaritottam az üreget, majd elpakoltam.Apukának elmondtam mi a további teendő, majd ezek után jött az elszàmolás....Apa szó nélkül elővette a tárcáját, semmi alkudozás ahogy ez álltalában lenni szokott, pl többek között a második kerületben szó nélkül fizetett ( volna )Aszt gondolom az összeg amibe beleszámoltam a nem kevés utiköltségem, a vegyszerem, munkadíjam, olyan összeg volt hogy szerintem a havi fizetését súrolta a család főnek.
[LAPOZAS]Megmondom őszintén nem volt az arcomon bőr elvenni, de ugye nem mondhatom hogy mivel szegények, igy nem kérek pénzt, mert megsérteném.Így abban maradtunk, hogy megeggyeztünk telefonon keresztül hogy mennyi lessz a munkadijjam, de mivel kb 25 kg mézet szedtem ki a falból ( ami ugye nem alkalmas fogyasztásra ) így nem kérek pénzt, letudjuk a kiszedett mézzel.Mivel a kocsimban mindég van pár üveg méz, így a kicsik kezébe adtam búcsúzásul két-két kg mézet, mondanom sem kell mekkora volt az öröm...Majd elköszöntem és haza menttem - 4 kg mézzel, pénz nélkül! De az érzés felbecsülhetetlen volt, hogy segitettem a családon.
Ilyen is van 2017 ben, ( ez tavaji történet ) hogy manapság vannak olyan gyerekek, akik nem ismerik többek között az 1500-2000ft os mézet, mert a család költségvetésébe nem fér bele ez a kiadás!
Szomorú, és egyben felháborító!