Hétvégi program. Autó takarítás.... Gondoltam jó korán lemegyek a benzin kútra, akkor még senki sincs ott szinte, biztos gyorsan végzek majd. Épp a kocsit törölgetem, amikor idős 70 év feletti néni csoszog hozzám, karján használt ruhákból varrott táskákkal. Vásároljon kedves, csak 300 forint darabja. Erős anyagból van. Szinte rá sem néztem, és bár nem a tőlem megszokott stílusban , tudja aki ismer... ( faszomnak se kell a szütyőd)... szóval nem így, de tudattam a nénivel, nem tartok igényt a táskára. Szép napot kívántam neki, Ő is nekem, majd elcsoszogott....Utána pillantottam. Láttam, ahogy a benzin kúton épp tankoló emberekhez tart, próbálja eladni a táskáit, de velük sem járt sikerrel. Pár perc múlva visszafelé tartott. Leszólítottam. Kivettem a kesztyűtartóból 600 forintot, és odaléptem hozzá.-Csókolom! Ha megengedi, vennék belőle kettőt. Bár szükségem nincs rá, inkább ajándékozza el ezt a kettőt valakinek, vagy adja el! Kezébe vette a pénzt, és elsírta magát.... Tudja fiatalember, évekkel ezelőtt meghalt a férjem. Minden évben az volt az egyetlen szórakozásunk, hogy kijöttünk a viz-zene-virág fesztiválra. Mióta nincs velem, szatyrokat varrok, eladom és az árából jövök el egyedül. Mégegyszer megköszönte, és elcsoszogott....
Hmmm..... percekig álltam ott.... Mekkora egy szar ember vagyok.... 300 forintonként gyűjti össze a pénzt, hogy egy évben egyszer jól érezze magát, hogy gyönyörködjön valamiben.... valamiben amiben rég, az élete szerelemével gyönyörködhetett.... Valami olyanban, amit én, és a hozzám hasonló szar emberek észre sem veszünk .... Csak nezek magam elé, és szégyellem magam, mert Én mindent megkaptam az élettől, és mégsem veszem észre az élet csodáit..... Szar, önző ember vagyok. Mert már amikor először oda jött hozzám, oda kellett volna adnom neki ezt a pénzt.... Szar ember vagyok , mert az önzőségem miatt, szinte rá sem néztem úgy küldtem el..... Csak ülök a kocsiban .... nézek magam elé....