Fotó: 168óra
Huszonhét éves, rákkutató, Debrecenben diplomázott, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumában dolgozik, olyan genetikai markereket keres, amelyek idejében jelzik a szájüregi rákot – és mellesleg roma: ő Horváth József, az első Aranypánt-díj tulajdonosa – a díjat 25 év feletti hétköznapi roma hősöknek adják, akik kiemelkedőt nyújtanak az élet bármely területén.
Fotó: 168óra
Két évtizede még senki sem mondta volna meg a karcagi cigánytelepen nevelkedő Józsikáról, hogy fehér köpenyben embereket gyógyít majd, és rendszeresen olvassa a Bibliát. József nem akart felnőttként is kétkezi munkásként élni, többre vágyott, szülei pedig erejükön felül támogatták őt, és másik három testvérét is, nyaranta pedig ők segítettek mezőgazdasági munkát vállalva.
A férfi már gyerekként is megértette: ha más akar lenni, mint a többiek, akkor tanulnia kell. Mivel szerette a humán tárgyakat, eleinte a jogi pályát fontolgatta, de a biológiatanára segítségével megmutathatta, hogy mennyire jó a reál tárgyakban is: József az országos tanulmányi versenyen első helyezést ért el.
Az egyetemen jött rá, hogy a genetikai eredetű betegségek érdeklik igazán. Most PhD-hallgatóként kutatócsoportjával olyan genetikai jelzőket keres, amelyek idejében jelzik a szájüregi rákot. Ezt a fajta daganatot sokszor csak akkor észlelik, mikor már kívülről is látható az elváltozás, a terápiát így rengeteg – olykor életbe vágóan hosszú – idő után kezdhetik csak meg.
Józsi most már a karcagiak példaképe, amióta megkapta az Aranypánt-díjat, még szélesebb körben vált ismertté. Azóta előadásokat tart fiataloknak, elmondja nekik, hogy mindig van kiút, a legmélyebb helyzetből is, hogy sosem késő változtatni.
Azt mondja, a romák helyzete egyre csak nehezebbé válik: “Persze hogy illúzióromboló, ha az emberbe lépten-nyomon sulykolják, hogy kevesebbet ér, mint mások. De Isten azért adott szabad akaratot, hogy rendelkezzünk vele, és általa akár a legerősebb ellenszélben is lehessen előrehaladni. Mert nincs más választásunk.”
Forrás: 168óra