35 éves vagyok, egy pénzintézetnél dolgozom, átlagbért kapok. Mielőtt megnősültem, anyámmal laktam és a fizetésem egy részét nekiadtam. Az anyám nyugdíja nem túl nagy. A megmaradt pénzemből edzőterembe jártam, elmentem a városba szórakozni, néha bevásároltam otthonra.
Hat hónapja megnősültem, nem volt lakodalom, csak egy szerény esküvő. A feleségemhez költöztem, neki maradt egy lakása az első házasságából. Hárman éltünk, én a feleségem és az ő lánya, aki 7 éves. A feleségemnek nagyobb a fizetése, mint nekem. Úgy élünk, hogy mindig spórolunk, már nem járok edzőterembe sem.
A pénzzel kapcsolatos dolgokról nem beszéltünk az esküvőig, de most már muszáj. Anyámnak nagyon nehéz a sorsa, az én segítségem nélkül. A lakás 3 szobás, nehéz fenntartani. Télen az anyám a fele nyugdíjat a fűtésre költi. A fele fizetésemet az anyámnak adom a fütési időszakban azért, hogy tudja kifizetni a számlákat.
A pénz miatt problémám lett a feleségemmel, mert szerinte ezt nem lehet így csinálni. Az én fizetésem így is kevés, nem sok mindent tudunk megengedni magunknak. A feleségem ezt gyakran elmondja. A lánya hamarosan iskolába megy, nem tudunk elmenni nyaralni. Úgy gondolja, hogy a saját életünket kellene élnünk.
Az anyósomnak komoly beszéde volt velem a pénz témáról, elmondta nekem, hogy az én családom a feleségem és a lánya és nem pedig az anyám. Felajánlotta azt, hogy segít az anyámnak egy munkahelyet találni, pl. takaríthatna valahol. Úgy döntöttem, hogy keresek még egy munkahelyet.
Az én magyarázkodásom nem sokat számít, őszintén már bánom, hogy megnősültem. Tudom, hogyha az anyagi dolgaink megoldódnának, akkor nem veszekednénk többé. A feleségem hozzáállása egyáltalán nem tetszik, az pedig végképp nem, hogy még anyósom is beleszól a dolgainkba.
(ketkes)
