Igen
Nem
Aztán anyámnak jött a mostani párja. 17éves voltam, formás szőke gimnazista. Egy nap hamarabb jött hozzánk mint anyám: új autója van, de így nekem mutatja meg hamarabb. Kivitt a határba, átültetett a kormányhoz és miközben próbáltam vezetni ő taperolta combom és dicsérte a melleim formáját. Azonnal hazavitettem magam. Anyámnak zaklatottan mondtam mi volt, mire ő: megnyugtatlak, nem úgy néz rád mint egy nőre.
Aztán elkezdtem fiúzni, legszívesebben a világon mindenkivel lefeküdtem volna, hisz nekem, a kis senki kurvának már tökmindegy. Persze akadt egy-egy jelentkező néha, de hálisten nem sok. A tanulásba is beletojtam, leromlottam 3-as átlagra. Nem érdekelt az sem. A suliban nem voltak barátaim, szinte éreztem hogy nem tartozom közéjük. Egy barátnőm volt, de nem tudott rólam mindent, én alkalmazkodtam. Csak legyen mellettem valaki. Mindenhonnan csak a lenézést kaptam. Semmi önbizalmam nem volt már akkor. Érettségi után nem mehettem főiskolára, dolgozzak. De szakma nélkül...
Pultos lettem egy szórakozóhelyen. Megjött az önbizalmam is. De ekkor már otthon csak a gyalázás volt vagy egy szót sem kaptam. És én vettem meg a napi kajám, stb. Anyám a mai napig tagadja pedig ő is ott volt!! Mintha akkor nem úgy lenne ha letagadná! Magányos voltam, mikor találkoztam a munkahelyemen egy nálam 14 évvel idősebb emberrel. Két év múlva esküvő, gyerek. Menekülés volt az egész. Ahogy kitettük a lábunkat a húgommal otthonról, anyám palija odaköltözött. Aztán 8 év után elváltam (más téma miatt). Ezután sem tudtam helyre jönni. Minden kapcsolatomat a szex fuccsolta be. Vagy azért mert nem volt, vagy azért mert volt, de megalázó.
2 kapcsolatom volt, 4 és 3 éves. Megaláztak, gyaláztak. Mos már biztos vagyok benne, ha valakinek ilyen múltja van, benne ragad. És valóban vonzza az effajta hasonló embereket. A munkám... ha férfi főnököm volt, az volt a baj (...), ha nő, hát az irigység. Már nem érdekel semmi, érzéketlen lettem.
HirdetésA családom inkább távol tartja magát tőlem, a problémástól, nehogy kiderüljenek a dolgok. Ők jól vannak. Karácsony, szülinap, hétvégi sütés,stb. Nekem a karácsonyi meghívásom sem fogadták el, mert „nem férek bele” az idejükbe. Mindezért úgy látom, én vagyok a hibás valahol mégis, hiszen ha makkor mégis szóltam volna, mondjuk egy tanárnak, akkor most nem fenyegetne az utcára kerülés, míg anyám palija a helyemen érzi jól magát. Nem fogad be. Gondolom valahol csak elhitte azt a régi tapizást és attól fél. Nem tudom.
Erre én vagyok példa.”
(megeroszakoltak.blog.hu)
