Régóta házasok vagyunk. Igazából minden rendben köztünk, minden téren jól működik a kapcsolatunk. Majdnem minden téren. Mert a szex ritkább és megszokottabb lett, mint amikor összejöttünk. Ez valahol normális. A gyerekek, a munka és az egyéb teendői mellett nem is várom el a feleségemtől, hogy mindig legyen kedve hozzá. Tudom, hogy néha iszonyú fáradt, ahogyan én is.
Mindmáig csodás és gyönyörű nőnek tartom, aki sokat tesz azért, hogy vonzó maradjon. Viszont nekem mégis nagyobbak (lennének) a szexuális igényeim, és most már bevallhatom, időnként megnézek egy-egy „felnőttfilmet”, segít megkönnyebbülni. Csakhogy a múltkor korábban jött haza, benyitott a hálószobába, – és igen, éppen akkor… Megszólalni sem tudtam, ő sem.
Csak nézett rám elkerekedett szemekkel, aztán nagyon mérges lett, és elvörösödött az arca. Rám csapta az ajtót, és hallottam, ahogy sírva elrohan. Ahogy tudtam, utána mentem, a kerti kis házban találtam rá. Zokogott. Nem akart velem szóba állni, hiába mondtam neki, hogy semmiség, egyszerű biológiai szükséglet. Úgy érzi, hogy megcsaltam. Most – hetekkel később – még mindig érződik köztünk a feszültség. A gyerekek nem nagyon tudják mire vélni a dolgot, hiszen nálunk nem megszokott a fagyos hangulat. Nem tudom, mit tegyek. Hogy tehetném jóvá azt, ami szerintem nem is bűn? Se beszélni nem akar velem, se megbeszélni a dolgot. A legjobb barátomnak elmeséltem, hogy mi történt. Szerinte az a baj, hogy a feleségem úgy érzi, hogy ő már nem elég nekem, és hogy én olyan nőkre vágyom, mint amilyenek a szexfilmekben szerepelnek. Pedig, ha tudná, hogy még a filmek nézése közben is csak róla fantáziálok...