Egyszer a Boldogság egy erdőn haladt át, amikor is váratlanul egy gödörbe esett. Mit tehetett mást, ült benne, és keserűen sírt.
Egy ember haladt arra. A Boldogság hallotta a lépéseket és így kiáltott ki a gödörből:
– Jó ember! Szabadíts ki innen!
– Mit adsz nekem ezért cserébe? – kérdezte az ember.
– Amit csak akarsz! – válaszolta a Boldogság.
– Egy nagy és gyönyörű házat szeretnék tengerre néző kilátással, de olyat, ami egy millió dollárba kerül…
A Boldogság megadta az embernek, amit az kért. Az nagyon megörült, és azonnal nyugdíjba is vonult, teljesen elfelejtve segíteni a Boldogságon. A Boldogság tehát ült tovább a gödörben, még hangosabban sírt. Egy másik ember sétált arra. Meghallotta ám a Boldogság a lépéseit és kikiabált neki:– Jó ember! Szabadíts ki innen!
– Mit adsz nekem ezért cserébe? – kérdezte az.
– Amit csak akarsz! – válaszolta a Boldogság.
– Sok gyönyörű és drága autót szeretnék, de különböző márkákat.
A Boldogság mindent megadatott az embernek, amit az kért. Az annyira boldog volt, hogy azonnal rohant haza, hogy kipróbálja az autókat.
A Boldogság teljesen reményvesztetten ült a gödörben. Hirtelen hallja, jön arra egy harmadik ember is. A Boldogság így szólt hozzá:
– Jó ember! Szabadíts ki innen, kérlek… Az ember pedig azonnal kihúzta a Boldogságot a gödörből és folytatta útját. Örült a Boldogság, de miután felocsúdott, utánaszaladt a jótevőjének és azt kérdezte tőle:
– Barátom, mit kívánsz ezért a jótettedért?
– Semmit se, nincs nekem szükségem semmire – mosolygott a furcsa ember.
Azóta a Boldogság állandóan ezen ember után fut, és soha nem maradt le mögötte…
