Megtanultam, hogy milyen érzés új szavakat megtanítani a gyermeknek.
Megtanultam, hogy milyen érzés lemondani az étkezésről vagy a pihenésről, mert a gyereknek állandóan szüksége van valamire.
Megtudtam milyen érzés fizikailag és mentálisan annyira kimerültnek lenni, hogy akár 20 órán át is aludni lehetne, de három óra alvás után a síró baba hangja ébreszt fel.
Két nap alatt én is megtanultam felhúzni cipőt a baba lábára.
Most már értem, hogy miért vagy mindig olyan fáradt.
Megértettem, hogy anyának lenni azt jelenti, hogy állandóan áldozatot hozni.
Rájöttem, hogy ez sokkal kimerítőbb, mint 10 órát dolgozni a munkahelyen.
Megértettem, hogy egyedül milyen nehéz, ha nem számíthatsz a társad segítségére.
Megértettem, hogy mit jelent lemondani a barátokról, kedvenc időtöltésedről.
Megértettem, hogy milyen nehéz lehet egész nap bezárva lenni egy házba és a gyerekre vigyázni.
Azt is megértem, hogy rosszul esett, amikor anyám bírált, hogy rosszul neveled a gyermeket. Rájöttem, hogy minden gyermeknek a saját édesanyja a legjobb barátja.
Rájöttem, hogy az anyákon van a legnagyobb teher a társadalomban.
Csak azért írtam ezt a levelet, hogy tudd, hogy mennyire hiányzol.
“Hihetetlenül bátor vagy, és szuper édesanya és feleség. Csodállak téged!”
Ez a nyílt levél világosan megmutatja, hogy milyen áldozatot jelent szülőnek lenni, de legfőképpen anyának lenni.
