MindenegybenBlog

💔 Odaadta az egĂ©sz fizetĂ©sĂ©t az anyĂłsĂĄnak, hogy megmentse haldoklĂł fĂ©rjĂ©t – de egy nap figyelmeztetĂ©s nĂ©lkĂŒl elment. Ami ezutĂĄn következett
 az mindent megvĂĄltoztatott... 💔

A fĂ©rfi a tĂĄvolbĂłl nĂ©zte Ƒket.

Az ablak tĂșloldalĂĄn ott ĂŒlt a felesĂ©ge, Timi, fĂĄradt arccal, de mĂ©g mindig gyönyörƱen. Az ölĂ©ben egy szĂ­nes plĂ©d alĂĄ bĂșjva Brigi lapozgatott egy mesekönyvet. Mellette GĂĄbor, komoly arccal, mintha mĂĄr felnƑtt volna.

Ɛk hĂĄrman. NĂ©lkĂŒle.

A fĂ©rfi ökölbe szorĂ­totta a kezĂ©t a kabĂĄtzsebĂ©ben. A szĂ­vĂ©t mintha jeges kĂ©z markolta volna. HĂĄrom hĂłnapja hagyta el Ƒket. Nem mondta meg, miĂ©rt. Nem tudta volna elviselni a fĂĄjdalmat a szemĂŒkben.

Rák. ElƑrehaladott. Visszafordíthatatlan.

Az orvos szinte suttogva mondta ki: „Legfeljebb fĂ©l Ă©v. Ha szerencsĂ©je van.”

Ɛ pedig Ășgy döntött, elmegy. Elmegy, mielƑtt gyengĂ©nek lĂĄtjĂĄk. MielƑtt szemtanĂși lennĂ©nek annak, ahogy leĂ©pĂŒl. A gyerekeknek nem ilyen apĂĄra van szĂŒksĂ©gĂŒk. És Timi
 Ƒ megĂ©rdemli, hogy Ășjra boldog legyen. NĂ©lkĂŒle.

De most itt van. Mégis.

Nem bĂ­rta ki, hogy ne lĂĄssa Ƒket Ășjra.

– Anya, apa miĂ©rt nem jön vissza? – kĂ©rdezte halkan GĂĄbor.

Timi szeme megtelt könnyel, de nem hagyta, hogy kibuggyanjanak.

– EmlĂ©kszel, mit mondtam? Hogy apĂĄnak el kellett mennie valami fontos miatt.

– De az mĂĄr rĂ©gen volt
 – GĂĄbor hangja megremegett. – MĂĄr karĂĄcsony is elmĂșlt.

Brigi halkan megszĂłlalt:

– Szerintem apa beteg. Csak nem akarja, hogy szomorĂșak legyĂŒnk. A mesĂ©ben is Ă­gy volt


Timi szeme elkerekedett.

– Mi? Milyen mesĂ©ben?

Brigi vĂĄllat vont, Ă©s tovĂĄbb lapozta a könyvet. Csak Ășgy, mintha nem lenne jelentƑsĂ©ge.

A fĂ©rfi az ablak elƑtt ĂĄllva visszatartotta a lĂ©legzetĂ©t. Brigi
 megĂ©rezte?

A férfi måsnap is eljött.

És azután is.

Mindennap ugyanaz a sarok, ugyanaz az ablak. A kockaköves utcĂĄn ĂĄlldogĂĄlt, egy rĂ©gi, kopott sapkĂĄban, amit Timi mĂ©g Ă©vekkel ezelƑtt ajĂĄndĂ©kozott neki. MĂ©g most is az Ƒ illatĂĄt Ă©rezte rajta – vagy csak az emlĂ©kei jĂĄtszottak vele?

A szíve minden nap egyre nehezebben dobogott. A teste lassan feladta, de a lelke... A lelke még mindig hozzåjuk tartozott.

Odabent az élet ment tovåbb. Vagy legalåbbis próbåltåk.

Timi egyre gyakrabban hagyta nyitva a fĂŒggönyt. TalĂĄn remĂ©nykedett. Vagy csak prĂłbĂĄlt nem bezĂĄrkĂłzni. A hiĂĄny ott lĂŒktetett minden mozdulatĂĄban.

Brigi egyszerƱen csak rajzolt. Minden nap. A rajzokon mindig nĂ©gy ember volt: anya, GĂĄbor, Ƒ maga – Ă©s egy alak, aki mindig kissĂ© halvĂĄnyabb volt. Mintha szellem lenne. Vagy ĂĄlom.

– Ki ez itt, szĂ­vem? – kĂ©rdezte Timi, miközben az egyik rajzot nĂ©zte.

Brigi megvonta a vĂĄllĂĄt.

– Csak apa. Tudom, hogy figyel minket. NĂ©ha Ă©rzem, hogy ott van.

Timi szeme megremegett.

Gåbor csak lehajtotta a fejét.

A fĂ©rfi mindezt lĂĄtta. Egy rĂ©sze fel akart rohanni a lĂ©pcsƑn, berontani az ajtĂłn, ölelni, zokogni, elmondani mindent. Hogy fĂ©l. Hogy nem akarta Ƒket Ă­gy elhagyni. Hogy minden percben velĂŒk volt, mĂ©g ha nem is lĂĄttĂĄk.

De aztĂĄn jött a köhögĂ©s. Az a gyilkos, szĂĄraz köhögĂ©s, ami tĂ©rdre kĂ©nyszerĂ­tette. A mellkasa Ă©gett, mintha izzĂł vassal szĂșrtĂĄk volna keresztĂŒl.

Ahogy lehajolt, valaki egy forrĂł teĂĄscsĂ©szĂ©t nyĂșjtott felĂ©.

– TessĂ©k. MagĂĄnak nagyobb szĂŒksĂ©ge van rĂĄ, mint nekem.

Egy öreg nĂ©ni ĂĄllt mellette, kedves, szomorĂș szemekkel. Ismeretlen volt, mĂ©gis... valahogy ismerƑs.

– Maga minden nap itt van – mondta az asszony halkan. – És minden nap ugyanoda nĂ©z. Azt hiszi, nem veszem Ă©szre?

A fĂ©rfi prĂłbĂĄlt mosolyogni, de csak egy görcsös grimasszĂĄ sikerĂŒlt.

– NĂ©ha... muszĂĄj megnĂ©znem, hogy mĂ©g mindig boldogok nĂ©lkĂŒlem.

Az asszony csak bĂłlintott.

– És mi van akkor, ha nem azok?

Csend.

A fĂ©rfi elƑször nem vĂĄlaszolt. AztĂĄn elfordĂ­totta a fejĂ©t.

– Akkor legalább nem velem boldogtalanok.

Odabent Timi becsukta Brigi rajzfĂŒzetĂ©t. Az utolsĂł rajzon az a halvĂĄny alak mĂĄr kicsit közelebb ĂĄllt hozzĂĄjuk.

Nagyon lassan, szinte Ă©szrevĂ©tlenĂŒl.

Aznap este Timi nem tudott aludni.

A håz csendes volt, csak Brigi szuszogåsa hallatszott a måsik szobåból, és Gåbor halk, egyenletes lélegzete az emeleti ågyból. Ɛk mår ålmodtak. De Timi szemhéja nem csukódott le. Csak båmulta a mennyezetet, ahol az årnyékok lassan våltoztak a låmpafényben.

AztĂĄn megmozdult benne valami.

Valami, ami mĂĄr hetek Ăłta nƑtt, de most tört csak felszĂ­nre.

FelĂĄllt, elƑvett egy rĂ©gi fĂ©nykĂ©palbumot, leĂŒlt a konyhaasztalhoz, Ă©s vĂ©giglapozta.EskĂŒvƑi kĂ©p. EgyĂŒtt a BalatonnĂĄl. GĂĄbor szĂŒletĂ©se. A kĂ©p, amin Brigit elƑször tartjĂĄk a karjukban.

És a fĂ©rfi
 mindig ott volt. Mindig mosolygott. Mindig Ă©lt.

Timi megszorította a fényképet.

– Hol vagy most? – suttogta. – MiĂ©rt nem engedsz el vĂ©gre
 vagy miĂ©rt nem jössz vissza?

MĂĄsnap reggel, amikor felhĂșzta a fĂŒggönyt, mĂĄr nem volt ott.

Üres volt a sarok.

Nem ållt ott a férfi, nem volt sapka, nem volt semmi.Csak a szél jåtszott a falevelekkel, és Timi szívében hirtelen Ʊr tåmadt, amit nem értett.

Brigi is odasomfordĂĄlt, nyĂșjtogatta a nyakĂĄt.

– Anyu, hova tƱnt apa?

Timi megremegett.

– Talán
 talán máshová ment – próbálta kimondani, de a torkában gombóc lett. – Talán már nem figyel minket.

– De igen – mondta Brigi, Ă©s hatĂĄrozottan bĂłlintott. – Ma Ă©jjel az ĂĄlmomban volt. Azt mondta, el kell bĂșcsĂșznunk, mert elindul oda, ahol mĂĄr nem lesz beteg.

Gåbor az ajtófélfånak tåmaszkodott, lehajtott fejjel.

– És azt is mondta
 hogy azt akarja, hogy boldogok legyĂŒnk. MĂ©g akkor is, ha Ƒ mĂĄr nem jön vissza.

Timi szemei megteltek könnyel.

És ugyanebben a pillanatban


A vĂĄros tĂșlsĂł vĂ©gĂ©ben, egy kĂłrhĂĄzi ĂĄgyon, a fĂ©rfi kinyitotta a szemĂ©t.

Mellette az öreg nĂ©ni ĂŒlt – az, aki egyszer teĂĄt adott neki. IrĂ©nke nĂ©ni. A nƑvĂ©r azt mondta, Ƒ az utolsĂł önkĂ©ntes lĂĄtogatĂł, aki mĂ©g mindig bejĂĄr az osztĂĄlyra.

– Akkor most eldƑlt? – kĂ©rdezte IrĂ©nke halkan.

A férfi bólintott.

– Itt az ideje. Nem lehet csak nĂ©zni Ƒket az ablak mögĂŒl. Meg kell tanulni elengedni


Irénke csendben megfogta a kezét.

– Vagy Ășjra Ă©lni.

A férfi råpillantott. Fåradt mosoly bujkålt a szåja sarkåban.

– Te mit tennĂ©l?

Az idƑs nƑ elmosolyodott.

– Én visszamennĂ©k. Ha mĂ©g lenne egy esĂ©lyem. AkĂĄr egyetlen napra is.

A fĂ©rfi mĂĄsnap reggel Ășjra ott ĂĄllt.

De nem a sarokban.

Hanem az ajtó elƑtt.

A keze remegett, ahogy megnyomta a csengƑt.

Odabent Brigi rajzolt Ă©ppen. GĂĄbor Ă©pp az asztalnĂĄl ĂŒlt egy tankönyv fölött. Timi pedig... csak ĂĄllt, mozdulatlanul, az ajtĂł felĂ© fordulva, mint aki pontosan Ă©rezte, ki van a tĂșloldalon.

A csengƑ Ășjra szĂłlt.

Timi keze megĂĄllt a levegƑben, mintha valami lĂĄthatatlan erƑ tartanĂĄ vissza attĂłl, hogy lenyomja a kilincset. A csengƑ nem szĂłlt Ășjra. Csak az a dermedt csend maradt.

A gyomra összeszorult, a szĂ­ve a torkĂĄban dobogott. Nem tudta, mitƑl fĂ©l jobban: attĂłl, hogy tĂ©nyleg Ƒ ĂĄll odakint
 vagy attĂłl, hogy nem.

AztĂĄn lassan lenyomta a kilincset.

KinyĂ­lt az ajtĂł.

Ott ĂĄllt.

Ugyanaz a kabĂĄt, kicsit gyƱröttebb. Ugyanaz a tekintet – de most sokkal mĂ©lyebb, fĂĄradtabb, megtört Ă©s mĂ©gis
 Ă©lƑ. Melegebb. Emberibb.

Timi nem szólt, csak nézte.

A fĂ©rfi nem prĂłbĂĄlt mosolyogni. Csak ĂĄllt ott, mint egy gyerek, akit hazakĂŒldtek a tĂĄborbĂłl, mert elfelejtett bocsĂĄnatot kĂ©rni.

– SajnĂĄlom – mondta vĂ©gĂŒl. – Minden percet. Minden eltƱnt napot. Minden nemet. Minden csöndet. És fƑleg
 azt, hogy csak nĂ©ztelek a tĂĄvolbĂłl, de nem jöttem közelebb.

Timi szĂĄja megremegett. A hangja suttogĂĄskĂ©nt jött elƑ.

– MiĂ©rt most?

– Mert
 – lehajtotta a fejĂ©t. – Azt hittem, mĂĄr nem jĂĄr nekem egy Ășj esĂ©ly. Azt hittem, nincs mĂĄr mit visszahozni. De amikor meglĂĄttalak ott a verandĂĄn, a gyerekekkel
 rĂĄjöttem, hogy ha van mĂ©g bĂĄrmi, amit adhatok
 az a jelenlĂ©tem.

– És ha nincs? – kĂ©rdezte Timi, Ă©s a hangjĂĄban ott remegett az Ă©vek fĂĄjdalma. – Ha mĂĄr tĂșl sok minden törtĂ©nt? Ha a gyerekek sem Ă©rtenĂ©k meg?

Ebben a pillanatban Gåbor jelent meg mögötte.

Nem szólt semmit. Csak kilépett az ajtón, odament a férfihoz, és halkan annyit mondott:

– Ha bĂĄntani jöttĂ©l anyĂĄt, akkor mehetsz.

A férfi lehunyta a szemét.

– Nem bĂĄntani jöttem. Csak
 haza.

Brigi is kijött, a kezében egy rajz. Odatartotta a férfinak.

– Ezt tegnap este rajzoltam. Te vagy rajta. Meg mi. EgyĂŒtt. Azt mondtad az ĂĄlmomban, hogy ma reggel eljössz. És hogy mĂĄr nem fogsz fĂ©lni.

A fĂ©rfi remegƑ kĂ©zzel vette ĂĄt a rajzot. Az ajkai között alig hallhatĂłan csĂșszott ki a szĂł:

– Köszönöm


Timi nĂ©zte Ƒket. A kĂ©t gyerekĂ©t, ahogy ott ĂĄllnak mellette. A fĂ©rfit, akit eltemetett magĂĄban mĂĄr ezerszer
 Ă©s mĂ©gis ott volt. Élve. Sebzetten. De ott.

A keze megmozdult. És fĂ©lĂ©nken kinyĂșjtotta felĂ©.

A férfi habozott. Aztån finoman megfogta.

Meleg volt. ValĂłsĂĄgos. Igazi.

– MĂ©g mindig fĂ©lek – mondta a nƑ halkan. – De talĂĄn
 nem egyedĂŒl.

A férfi bólintott.

– Ez mĂĄr valami. És ha nem bĂĄnod
 kezdenĂ©m azzal, hogy ma este egyĂŒtt vacsorĂĄzunk.

GĂĄbor elmosolyodott.

– De te fƑzöl – mondta.

Brigi nevetett.

– És nincs több eltƱnĂ©s, jĂł?

A férfi felemelte a kezét.

– EskĂŒszöm. A sarok helyett most mĂĄr az asztalnĂĄl fogok ĂŒlni.

Timi végre elmosolyodott. Keserédes, óvatos mosollyal. De mosollyal.

És Ă­gy, annyi Ă©v utĂĄn
 elƑször nem csak a mĂșlt nĂ©zett vissza rĂĄ. Hanem a jövƑ is.

2025-04-16 08:05:29 - Mindenegyben Blog