"Kedves Internet népe!
Meg kell osszak egy történetet mert ilyet szerintem egy gyerekkel nem lehet megtenni!
A minap Kelenföldről M4-es metrón utaztam, amikor felszállt egy gyönyörű hosszú szőke hajú szomorkás 8-10 év közötti vékonyka kislány, és a közelembe ültek a nagymamával együtt.
Első pillanatban a kép kicsit sem volt zavaró. Arra lettem figyelmes sok más utassal együtt, hogy először csak félhangosan szidalmazta a gyermeket, hogy hogy felejthette el az igazolványát és mennyire felelőtlen! Eddig a történet nem volt felkavaró, előfordul. Első felháborodásban az ember megtesz ilyet, hiszen lehet siettek valahova.
Elindult a metró és ismét rákezdett, a kislány kezében KÖNYV volt (nem telefon, nem tablet, ő szeretett volna olvasni, de nagyi ezt nem hagyta, sokkal fontosabb volt őt megalázni!)
Akkor már azért neheztelt az unokára, mert az nem iszik elég vizet szerinte és kántálta: "Hát nem érted, hogy ha nem iszol, akkor kórházba kerülsz és meghalsz?! Infúzióra kötnek, és akkor már hiába sírsz, hogy segítsek! Mert nem tudok! Fogd fel! Ez a gyógyszered!"
Itt már mindenki rá-rá sandított az öreglányra, amivel sajnos csak adtuk alá a lovat... "Te engem mindenhol megszégyenítesz és lejáratsz! Felelőtlen vagy! Mit gondolsz? Anyád meg én azért vagyunk, hogy mindig az figyeljük, te ne felejts el semmit és helyetted mindent megcsináljunk? Miért kell itt is lejáratnod?" Itt már nem volt fél hangos, a metró zaja mellett is hallották tőlünk 10 méterre, hogy ez a pici lány bizony elfelejtette az igazolványát áttenni a másik táskába, és meg kell lakolnia ezért!
Körbenéztem és azt láttam, hogy kicsit sem túlzó a gyomorgörcs, amit éreztem, mindenki más is azt érezte. Persze folytatta:
"Azért fogsz meghalni, mert felelőtlen vagy! Nem iszol eleget! Be fogsz kerülni a kórházba! Azt mondtad a Vörösmartyba akarsz menni? Hát te ezért teszel bármit is? Semmit! Nem azért vagyunk anyáddal, hogy arra figyeljünk, hogy legyen egy kis felelősségérzeted"
Fogalmam sincs, hogy a vízfogyasztás és a középiskola milyen összefüggésben van, de az a pici lány a könnyeivel küszködve ült, megalázottan, néha válaszolt, hogy megértette és kérte, hogy ne mondjon ilyeneket.
Nyilvánosan alázta meg, rombolta le nullára az önértékelését, és nagyi boldogan konstatálta, hogy ezt mindenki látta is.
Én Kálvinon leszálltam, nem követtem tovább a sztorit viszont, minden ember, aki leszállt és látta ezt összesúgott egy olyannal, aki úgyszintén hallotta/látta... Senki sem mert szólni. Mindenki azt érezte, amit én... Megsemmisült.
Te mit éreznél, ha nem csak hallod, hanem neked szánják ezt a sok megaláztatást, ráadásul még gyerek vagy???
Vajon az anya tudja, hogy amíg nagyira bízza szeretett lányát, a lehető legdestruktívabb élményben van része a picinek? Látszott, hogy ez nem kirívó eset, és azt akarom, hogy az ANYA ezt a levelet olvassa és ismerjen rá gyermekére!
Oszd meg te is, hogy máshoz is eljusson!