Kemény dolgok voltak ezek egy kisgyermek számára.
Egyszer, ha a gyermekem elég nagy lesz ahhoz, hogy megértse, neki is elmondom majd, amit anyám tett velem… amit tőle tanultam.
Elmondom, mit, miért tettem, mint szülő. Így fogom kezdeni:
„Annyira szerettelek, hogy:
– mindig megkérdeztem, mikor és kivel mész el, és mikor jössz haza;
– megálltam, hogy az új kerékpárodra spórolj, annak ellenére, hogy egyszerűen megvehettem volna neked,
– hagytam, magadtól jöjj rá, az új legjobb barátod nem is olyan tökéletes;
– megbüntettelek azzal, hogy kitakarítsd a szobádat, s ezzel tölts el 2 órát annak ellenére, hogy én 15 perc alatt elvégeztem volna;
– hagytam, lásd haragomat, könnyeimet, hogy megértsd, én sem vagyok tökéletes;
– nem vállaltam magamra a felelősséget tetteidért, még akkor sem, ha később a büntetés kemény volt, s nekem majd megszakadt a szívem.
De legalább annyira szerettelek, hogy nem véltem nemet mondani, még ha tudtam is, nem értesz meg, és lehet talán egy kis időre ezért meg is gyűlölsz.
Ezek voltak számomra a legnagyobb kihívások.
És ma meg vagyok elégedve, mert a kihívásokat legyőztem. És legyőzted te is.
