😢 — Anya, ne hívj minden nap! Egész nap dolgozom, aztán a gyerekekkel és a házzal kell foglalkoznom. Most nem tudok menni! — kiabáltam a telefonba. — És ne hívj többet! Letettem a telefont. Három nap telt el. Anyám nem hívott, és ez kezdett aggasztani. 😢 Aznap már nem bírtam tovább, és úgy döntöttem, hogy elmegyek hozzá. Amikor megérkeztem, az ajtó zárva volt. Kopogtam, de senki sem válaszolt. Rossz érzésem támadt, és úgy döntöttem, hogy a kulcsommal nyitom ki az ajtót. ⬇️⬇️⬇️ ‼️‼️‼️⚠️⚠️⚠️ Olvassa el a teljes történetet, és nézzen meg több fényképet a hozzászólásokban található linken ⬇️⬇️⬇️👇👇👇

Először megkönnyebbülést éreztem. Furcsa volt a csend, de jólesett. Nem csörgött a telefon, senki nem akart tőlem semmit. De aztán valami elkezdett motoszkálni bennem. Hiányzott a hangja. A semmiségei. A történetei. Az idegesítő kis nevetése. A csilingelő „Zsuzsikám…”

A harmadik este már alig bírtam magammal. Péter rám nézett, és csak annyit kérdezett:

— Mi van veled? Nem szokott ennyire bántani, ha valaki nem hív…

— Nem tudom… lehet, hogy valami baj van.

Felkaptam a kabátom, és elindultam. A lakása csak tíz percre volt. Az ajtaja zárva volt. Kopogtam.

— Anya? Én vagyok az, Zsuzsi! — szóltam, de csak csend volt a válasz.

A kulcsom még megvolt. Remegő kézzel nyitottam ki az ajtót.

A levegő hűvös volt. Bent sötét. A függönyök leengedve. Egy félig megivott pohár tea az asztalon. A tévé kikapcsolva. A fotelben egy pokróc hanyagul félredobva. Szólítottam.

A hálószobába mentem.

És ott feküdt. Az ágyon. Az arca sápadt volt, békés, és egy pillanatra azt hittem, alszik.

— Anya…?

De nem mozdult. Közelebb léptem, és tudtam. Abban a másodpercben tudtam, hogy késő.

Egy darabig csak álltam ott, az ágy mellett, és néztem az édesanyámat, aki olyan nyugodtan feküdt, mintha tényleg csak aludna. A szeme csukva volt, az ajkai enyhén szétváltak, és úgy tűnt, mintha még lélegezne. De nem. Nem mozdult. A mellkasa nem emelkedett.

A gyomrom görcsbe rándult, a lábaim remegni kezdtek, és úgy éreztem, mintha egy hatalmas, láthatatlan kéz összeszorítaná a torkomat. Valamit suttogtam, talán megint a nevét, de a hangom rekedt volt és alig hallható.

— Anya… kérlek… szólj vissza… kérlek…

De a csend könyörtelen volt.

Lassan leültem az ágy szélére, és megfogtam a kezét. Hideg volt, de még mindig olyan ismerős. Az a kéz, ami gyerekkoromban megsimogatott, mikor lázas voltam. Az a kéz, ami megszorította az enyémet, amikor féltem az iskolai előadáson. Az a kéz, ami elengedett, mikor saját családot alapítottam… és mégis mindig ott volt, ha szükségem volt rá.

Most először nem.

Könnyek csorogtak le az arcomon, hangtalanul, megállíthatatlanul. Odaléptem az íróasztalhoz, hátha hagyott valami üzenetet… és akkor megláttam a dobozt.

Egy új mobiltelefon doboza volt. Még benne volt a számla is – az én nevemre.

Felnyitottam. A telefon bekapcsolva feküdt benne, a képernyőn egyetlen félig megírt üzenet világított:

„Zsuzsikám, vettem neked egy új telefont, mert a régi már nagyon rossz volt, mindig szakadozott. Remélem, tetszeni fog. Szeretlek, Anya.”

A levegő kiszökött a tüdőmből. Meg kellett kapaszkodnom a székben, mert azt hittem, elájulok.

— Istenem… — suttogtam. — Anya… te csak… jót akartál.

Hirtelen minden emlék, minden mondat, amit az elmúlt hetekben, hónapokban mondtam neki, kalapácsként zúdult rám. „Ne hívj minden nap! Elfoglalt vagyok! Most nem tudok menni!” És végül az utolsó: „Ne hívj többet!”

És valóban nem hívott.

Már soha többé.

A temetés napja borongós volt, szürke felhők borították az eget, mintha az időjárás is gyászolna. A ravatalnál álltam Péterrel és a gyerekekkel, mindannyian feketében. Emma szorosan fogta a kezem, Marci némán bámulta a földet, Kata arca könnyekkel volt pettyezve, de méltósággal állt, mint aki érzi, hogy most az anyját kell támogatnia.

— Anya… — szólalt meg Kata halkan, mikor már csak mi maradtunk ott. — Tudod, nagyi nekem is vett valamit.

Rám nézett, majd elővett egy kis borítékot. Belenéztem. Egy levél volt benne, kézzel írva.

„Kedves Katám! Ne hagyd, hogy az élet túl gyors legyen. Figyelj az anyukádra, mert ő mindent értetek tesz, még ha néha fáradt is. Mondd meg neki, hogy nem haragszom, csak szeretném, ha tudná, hogy mindig mellette voltam. Nagyon büszke vagyok rátok. Szeretettel, Nagyi.”

Zokogva öleltem át Katát, és éreztem, hogy valami bennem örökre megváltozott. Nem tudtam visszatekerni az időt, nem kérhettem többé bocsánatot anyámtól. De tanulhattam belőle.

Másnap leültem a nappaliban a gyerekekkel.

— Gyerekek, beszélni szeretnék veletek — kezdtem halkan.

— Mi baj, anya? — kérdezte Marci aggódva.

— Semmi baj — mosolyodtam el szomorúan. — Csak azt szeretném, ha tudnátok: néha türelmetlen vagyok, néha fáradt, de ti vagytok az életem legnagyobb ajándékai. És nem akarom, hogy bármikor is úgy érezzétek, nem figyelek rátok. Nagyi halála megtanított valamire. Arra, hogy az időnk véges. Hogy ne mondjuk ki könnyelműen azt, hogy „majd holnap”… mert lehet, hogy nem lesz holnap.

Emma odabújt hozzám, és csak ennyit suttogott:

— Mi is nagyon szeretünk, anya.

Aznap este nem főztem vacsorát. Rendeltünk pizzát. A nappaliban ettünk, összebújva, egy takaró alatt, és végig beszélgettünk. Nevetés és könnyek keveredtek, de szívből jött minden perc.

És amikor késő este egyedül maradtam, elővettem anyám új telefonját, amit nekem vett. Feloldottam a képernyőt.

Volt még egy hangfelvétel benne. Lejátszottam.

— Zsuzsikám, ha ezt hallod, talán már nem vagyok ott… De ne hibáztasd magad. Tudom, hogy szeretsz. Tudom, hogy csak fáradt voltál. És én mindig is szerettem hallani a hangod. Még akkor is, ha csak azt mondtad, hogy nincs időd. Mert legalább hallottalak. És nekem ez elég volt.

Sírva ültem ott, a telefon még mindig a kezemben.

És a sötét szobában végre nem volt bennem harag, csak végtelen szeretet… és egy hatalmas, jóvátehetetlen hiány.

🕯️ Tanulság: Soha ne mondjuk azt valakinek, hogy „ne hívj többet”, akit valójában csak ritkábban akarunk hallani. Mert eljöhet a nap, amikor tényleg többé nem fog hívni.

Ha szeretnél még hasonlóan hosszú, megható, tanulságos történeteket, szívesen írok bármikor. 💔🍂