MindenegybenBlog

💔 MINDENT ELVESZÍTETT — DE ƐT NEM TUDTA ELENGEDNI 💔

A hĂł lassan hullott a fĂŒsttel teli levegƑbe, Ă©s ahogy a pelyhek földet Ă©rtek, feketĂ©vĂ© vĂĄltak a hamutĂłl. A mentƑautĂł piros fĂ©nyei villogtak a szĂŒrke Ă©g alatt, tƱzoltĂłk jĂĄrkĂĄltak fel-alĂĄ, halk utasĂ­tĂĄsokat kiabĂĄlva. Az utca vĂ©gĂ©n, a mĂ©g fĂŒstölgƑ romok szĂ©lĂ©n egy idƑs fĂ©rfi ĂĄllt mozdulatlanul.

Karjaiban egy apró, såpadt színƱ kiscica remegett.

A fĂ©rfi kabĂĄtja koromfekete volt – nem azĂ©rt, mert eredetileg is sötĂ©t szĂ­nƱ lett volna, hanem mert szinte teljesen ellepte az Ă©jszakai tƱz nyoma. A hamu aprĂł pelyhekben szitĂĄlt alĂĄ a kabĂĄtjĂĄra, a szemĂŒvege peremĂ©re, mĂ©g a kopasz fejĂ©re is. De Ƒ nem törƑdött vele.

Nem törƑdött semmivel. Csak tartotta a cicĂĄt.

– „Uram, jĂłl van?” – szĂłlĂ­tottam meg Ăłvatosan, amikor közelebb Ă©rtem. A hangom is elcsuklott a lĂĄtvĂĄnytĂłl.

A férfi alig hallhatóan vålaszolt:

– „Minden odalett
 a hĂĄz
 az emlĂ©kek
 KlĂĄra kĂ©pei
 minden. Csak Ƒ maradt nekem.”

MegĂĄlltam mellette. A cica a kabĂĄtja alĂĄ bĂșjt, csak az orrocskĂĄja lĂĄtszott ki, Ă©s az a halk dorombolĂĄs, ami annyira disszonĂĄns volt ebben a romos, dermedt vilĂĄgban.

– „Tamás vagyok” – tette hozzá halkan. – „Ɛ pedig
 Ƒ Cirmi.”

A tƱz Ă©jjel ĂŒtött ki. A rĂ©gi, fĂĄbĂłl kĂ©szĂŒlt kertes hĂĄz, ahol KovĂĄcs TamĂĄs Ă©lt, nem tudott ellenĂĄllni a lĂĄngoknak. Mire a szomszĂ©d Ă©szrevette a fĂŒstöt, Ă©s hĂ­vta a tƱzoltĂłkat, mĂĄr kĂ©sƑ volt.

TamĂĄs, aki akkor is Ă©pp a felesĂ©ge fĂ©nykĂ©peit nĂ©zegette, Ă©rezte a fĂŒstöt. Át akart menni a konyhĂĄba – de a mennyezet megreccsent.

– „Itt a vĂ©g” – gondolta.

És akkor meghallotta a nyávogást.

A szekrĂ©ny alĂłl jött. A sarokbĂłl. Egy rĂ©mĂŒlt, halk hang, amit bĂĄrki mĂĄs talĂĄn elengedett volna.

TamĂĄs azonban letĂ©rdelt, Ă©s kĂ©zzel hĂșzta ki a kiscicĂĄt a fĂŒstbƑl, a lĂĄngok közĂŒl. A karjĂĄba kapta, Ă©s az udvar felĂ© menekĂŒlt.

Mire a hĂĄz összedƑlt, Ƒ mĂĄr kint ĂĄllt. A mentƑk nem hittĂ©k el.

– „Hogyan Ă©lte ezt tĂșl?” – kĂ©rdezte az egyikĂŒk.

– „Nem tudom
 csak mentem. Mintha KlĂĄra sĂșgta volna, hogy merre.”

MĂĄsnap reggel.

MiutĂĄn lĂĄttam Ƒt ott ĂĄllni a romok elƑtt, nem tudtam otthagyni. MegkĂ©rdeztem:

– „Van hová mennie?”

Tamås megråzta a fejét.

– „Nem maradt semmi. De
 csak egy kis meleg kellene Cirminak. Meg egy kevĂ©s tej.”

Azt feleltem:

– „Akkor jöjjenek velem.”

Hazavittem Ƒket. A lakĂĄsomban elƑszedtem egy puha takarĂłt, meleg tejet tettem a cicĂĄnak, Ă©s a fotelben helyet kĂ­nĂĄltam TamĂĄsnak.

Ott ĂŒltek, Cirmi az ölĂ©ben dorombolt, TamĂĄs pedig lehunyta a szemĂ©t.

– „Köszönöm
” – mondta. – „Nem nekem. Neki. Ɛ... az Ă©n kapaszkodĂłm.”

Csendben ĂŒltĂŒnk. A cica melegen szuszogott, TamĂĄs pedig mesĂ©lni kezdett.

– „KlĂĄra mindig azt mondta: ha egyszer meghalok, ne hagyj magadra egyedĂŒl. HĂĄt
 most Ƒ halt meg. De ezzel a kis jĂłszĂĄggal mintha valamit visszakaptam volna tƑle. NĂ©ha Ășgy Ă©rzem, a lelke bĂșjt ebbe a cirmoskĂĄba.”

A hangja elcsuklott.

– „Egy Ă©v telt el azĂłta, hogy KlĂĄra elment. A hĂĄz mĂ©g az övĂ© volt
 a kert, a kĂ©pek, a nagyszekrĂ©ny
 minden ott maradt vele. Tegnap este mĂ©g gyertyĂĄt gyĂșjtottam a fĂ©nykĂ©pĂ©nek.”

– „És ma hajnalban minden eltƱnt.” – fejeztem be helyette.

TamĂĄs bĂłlintott.

– „De Cirmi maradt. Ɛ visszanĂ©zett rĂĄm a tƱz közepĂ©n. És azt Ă©reztem, van mĂ©g dolgom.”

Napok teltek el.

TamĂĄs nĂĄlam maradt. Cirmi minden reggel a pĂĄrnĂĄjĂĄn aludt, mintha mindig is egyĂŒtt Ă©ltek volna. A fĂ©rfi szinte minden este mesĂ©lt valamit KlĂĄrĂĄrĂłl.

– „Ɛ volt az egyetlen nƑ, aki hajlandĂł volt meghallgatni a törtĂ©neteimet.” – nevetett halkan. – „MĂĄr akkor tudtam, hogy elvesztem, amikor elƑször rĂĄm mosolygott a piacon.”

– „MiĂłta Ă©ltek egyĂŒtt?”

– „Harmincnyolc Ă©vig. HĂĄrom Ă©v özvegysĂ©g utĂĄn jött a cica. És most
” – elhallgatott.

Egyik reggel, amikor mår egy hete éltek nålam, Tamås szokås szerint a kåvéjåt kortyolgatta az erkélyen, Cirmi pedig a låbånål kuporgott, miközben a macskamentåt rågcsålta a virågcserépben.

– „Valamikor azt hittem, hogy a csend lesz a legnagyobb ellensĂ©gem” – szĂłlalt meg TamĂĄs, anĂ©lkĂŒl, hogy rĂĄm nĂ©zett volna. – „De most
 most mĂĄr nem bĂĄnom. Mert ez a csend mĂĄs. Ez a csend Ă©l.”

Bólintottam, de hirtelen megcsörrent a kaputelefon. Nem vårtunk senkit.

– „KovĂĄcs TamĂĄs Ășr?” – szĂłlt bele egy fiatal nƑi hang. – „Ön az?”

Tamås összerezzent.

– „Igen, Ă©n vagyok. Ki beszĂ©l?”

– „A nevem KovĂĄcs Lili
 Ă©n
 Ă©n az unokĂĄja vagyok.”

A nappaliban ĂŒltek szemben egymĂĄssal. TamĂĄs szinte nem is pislogott. A fiatal lĂĄny, Lili, hatĂĄrozott, de kissĂ© remegƑ hangon beszĂ©lt.

– „Tudom, hogy ritkĂĄn jĂĄrtunk. Anya sosem akarta, hogy sokat talĂĄlkozzunk, fƑleg miutĂĄn KlĂĄra mama meghalt. Azt mondta, tĂșl sok fĂĄjdalmat hozunk a mĂșltbĂłl. De Ă©n mindig emlĂ©keztem rĂĄd. A kertre, a mĂĄlnĂĄra, a kis asztalkĂĄra, ahol gyurmĂĄztunk.”

Tamås szeme megtelt könnyekkel.

– „EmlĂ©kszem
 a hajad mindig csupa sĂĄr volt, Ă©s sosem akartĂĄl sapkĂĄt venni
”

Lili elnevette magĂĄt.

– „Most se szeretek” – mosolygott.

Tamås rånézett.

– „Honnan tudtad, hogy itt vagyok?”

– „A hĂ­rekben lĂĄttam a kĂ©pet. Te voltĂĄl rajta. A cicĂĄval. Felismertem az arcodat. AztĂĄn megkĂ©rdeztem egy ĂșjsĂĄgĂ­rĂłt, Ă©s megmondta, melyik kĂłrhĂĄzba vittek. Onnan pedig... utĂĄnad jöttem.”

– „És
 most miĂ©rt jöttĂ©l?” – kĂ©rdezte TamĂĄs rekedt hangon.

– „Hogy hazavigyelek. Ha te is akarod. Mert Ă©n mĂĄr nem akarok mĂĄshol lenni.”

Tamås nem vålaszolt. Csak felållt, odalépett Lilihez, és åtölelte.

HosszĂș, csendes ölelĂ©s volt. Cirmi közben felugrott az ölĂŒkbe, mintha csak Ƒ is tudnĂĄ, most valami visszatĂ©rt, ami rĂ©gen elveszett.

Egy hĂłnappal kĂ©sƑbb

Amikor meglĂĄtogattam Ƒket, alig ismertem rĂĄjuk. TamĂĄs Ășj lakĂĄsban Ă©lt, egy kis földszinti otthonban, amit Lili segĂ­tett berendezni. A falon KlĂĄra fĂ©nykĂ©pe lĂłgott – Ășj keretben. A polcon Cirmi fekĂŒdt, uralva a nappalit, mint egy cicaisten.

– „Azt hittem, mindent elveszĂ­tettem” – mondta TamĂĄs, amikor leĂŒltĂŒnk egy csĂ©sze tea mellĂ©. – „De aztĂĄn rĂĄjöttem, hogy amit elveszĂ­tĂŒnk, nĂ©ha mĂĄs formĂĄban tĂ©r vissza. Egy emlĂ©k, egy unoka
 vagy egy remegƑ, cirmos kiscica kĂ©pĂ©ben.”

Lili is leĂŒlt mellĂ©nk. Megfogta nagyapja kezĂ©t.

– „Nekem sosem volt mĂĄsik nagyapĂĄm. Te voltĂĄl az egyetlen. És most vĂ©gre tĂ©nyleg egyĂŒtt vagyunk.”

TamĂĄs szeme ismĂ©t pĂĄrĂĄs lett. De ezĂșttal nem fĂĄjdalombĂłl – hanem hĂĄlĂĄbĂłl.

És ha ma arra jĂĄrsz, a hĂĄz ajtaja nyitva lesz. A kis erkĂ©lyen muskĂĄtli virĂĄgzik. Egy öregember ĂŒl kint, az ölĂ©ben egy cica, mellette egy fiatal nƑ, aki teĂĄt hoz neki.

Nem beszélnek sokat.

Mert a szeretet nĂ©ha csendben Ă©l – mint egy halk dorombolĂĄs a vilĂĄg zajĂĄban.

2025-04-10 15:31:37 - Mindenegyben Blog