Bemutatkozás

MindenEgybenBlog

Mindenegyben blog , mint a nevében is utalunk rá, minden benne van, ami szem-szájnak ingere.
Kedves böngésző a napi fáradalmaktól meg tud nálunk pihenni, kikapcsolódni, feltöltődni.
Mindenegyben blog -ban sok érdekes és vicces képet találsz. Ha megnyerte a tetszésedet csatlakozz hozzánk.

Rólunk:
Mindenegyben blog indulási időpontja: 2012. március
Jelenleg két adminja van a blognak: egy fiú és egy lány.
Kellemes böngészést Mindenkinek!

Igaz történetek
Mindenki gúnyolta, hogy egy barlangban lakik. Aztán, mikor megmutatta lakását belülről, már nem nevettek rajta:
Mindenegyben Blog - 2019. március 07. (csütörtök), 18:01

Mindenki gúnyolta, hogy egy barlangban lakik. Aztán, mikor megmutatta lakását belülről, már nem nevettek rajta:

Hirdetés
Hirdetés
2019 már 07

2007-ben Angelo-t sclerosis multiplex-szel diagnosztizálták. Elkezdett gondolkodni azon, hogy mihez fog kezdeni az életével.

10 évvel korábban véletlenül rábukkant egy régi barlangra. Egy kerékpáros út során, amikor hirtelen elesett a nagy esőben, kénytelen volt menedéket keresni. Attól a pillanattól fogva, amikor belépett a barlangba, úgy érezte, valami mágikus dologról van szó.

A the Daily Mail alapján, a barlang 250 millió éves.

Amikor az eső elállt, Angelo elment, de tudta, hogy vissza fog térni. A sclerosis multiplex diagnózisa után eljött az idő. Először a barlang nem nézett ki túl jól, de kemény munkával és sok pénzzel Angelo képes volt átalakítani a kivülről. Lenyűgöző, igaz? Várj, amíg meglátod belülről…

Angelo megvásárolta a barlangot 62 000 fontért, amely így a legöregebb európai kőház, amit laknak. Maradt neki 100 000 fontot a felújítási költségek fedezésére, és a projekt nyolc hosszú hónapot vett igénybe.

Azóta a ház több újságban szerepelt, köztük a brit Daily Telegraphban.

Köszönhetően Angelo kimerítő erőfeszítéseinek, a barlang most minden komfortot tartalmaz, amit egy luxus menekülésben szeretnénk.

Hirdetés
[ ]

A folyóvíztől, az internetig…  van minden. Be kell vallani, csodálatos a dekoráció, nem gondolod?

Úgy értem, ki nem akarna a kandalló előtt ülni?

Ami a konyhát illeti, minden eszközzel fel van szerelve, fából készült bútorokkal – szemmel tartva a konzisztenciát a barlangban a dekoráció szempontjából.

Aztán ott van a hálószoba, amely a külső teraszra néz.

Szeretnél itt eltölteni egy kis időt? Azt tudom, hogy én igen.

Ha igen, kérjük, oszd meg ezt a cikket másokkal!

Te mit gondolsz? Ne felejtsd el megosztani! 

(Forrás: harmonikum.co)

Kapcsolódó cikkünk
39,5 fokos lázzal aludtam el – és egy pohár hideg vízre ébredtem. “Kelj fel azonnal, egy óra múlva jönnek a vendégek!” – ordította az anyósom, aki úgy döntött, partit rendez… a mi lakásunkon. De amikor feltápászkodtam – szó szerint elzsibbadt a látványomtól... 😲😲😲 Megint megfulladtam álmomban. Olyan érzés volt, mintha egy ragacsos, sötét szakadékban lebegnék. Hol forró volt, mint az olvadt szirup, hol jeges, mint egy befagyott tó. Remegés és láz váltogatták egymást. Rémálmok kavarogtak a fejemben: munkahelyi jelenetek, Excel-táblázatok, számok, amelyek oszlopról oszlopra ugráltak – és minden sorban egy újabb kudarc várt. Aztán valami betöltötte az agyam – tompa, idegesítő, süketítő ordítás… és hirtelen jégzápor. Igen, valaki szó szerint hideg vízzel öntött le. Mintha egy kampóval rántottak volna ki abból a mély, lázas álomból. Egy éles, durva hang ütötte meg a fülem: – „Még mindig alszol?!” Alig nyitottam ki a szemem. Fölöttem ott magasodott az anyósom, Ilona. Az arca feszült volt, ajkai vékony csíkká szorítva, a kezei ökölbe szorulva – pont úgy, mint mindig, amikor ítélkezni készült. A következő pillanatban viszont kitört belőle a szokásos harci kiáltás: – „Kelj már fel! Egy óra múlva jönnek a vendégek! Mindennek ragyognia kell, főzni kell, pakolni! Ne tespedj itt, mint valami díványkrumpli!” Én csak hallgattam. Erőm sem volt visszaszólni. Csak odanyúltam a takaróért, hogy letöröljem vele a hideg vizet az arcomról. A testem úgy remegett, mint egy beteg madáré. A fejem zúgott, a homlokom lángolt. – „Anyuka… 39,5 a lázam… azt sem tudom, hol vagyok…” – suttogtam. De ő csak legyintett. – „Jaj ne hisztizz! Mindenki beteg valamikor. De én még úgy is rendet raktam, takarítottam, mosogattam, főztem! Itt nem fog senki szégyenbe hozni engem a sógornőm előtt!” És akkor… valami bennem eltört. Pontosan úgy, mint amikor egy régi zárban elpattan a rugó. Éreztem, hogy valami füstöl bennem, mint egy gyufa, amit túl sokáig tartottak a lángban. De mielőtt bármit is mondhattam volna… valami megrepedt bennem. … … … 😲😲😲 📖 A folytatás – a fotó alatti első kommentben 👇👇

Kelj fel azonnal, egy óra múlva itt a vendégsereg!" – ordította az anyós, aki úgy döntött, partit rendez......

Elolvasom a cikket
Hirdetés
Megosztás a Facebookon
Hirdetés
Hirdetés